Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A gazdák szükségjoga. A védett gazdaadóst a végrehajtás során illető kedvezmények

79 költséget már a Te. 63, §-a alapján az elrendelő bíróság megállapította, a telekkönyvi hatósághoz benyújtandó kérvény költségéről, illetve külön díj és költség megállapításáról pedig a szakasz nem szól. A jogegységi döntés indoka már benne van a határozat abban a kitételében, hogy kielégítési végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítását kéri a végrehajtató ebben a kérvényben. A Te. előtti időben és a Te. életbelépte után is, ha a végrehajtás elrendelése kérvénnyel történik, a végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítása a fél, illetve ügyvédje részére nem okoz külön munkát és költséget, mert a végrehajtást elrendelő végzésben foglalt megkeresés alapján, ha telekkönyvi akadály nem forog fenn, a telekkönyvi hatóság automatice foganatosítja a végrehajtást a végrehajtási jelzálogjog bekebelezése, illetve a végrehajtási jog feljegyzése által, a végrehajtható kiadmány esetén a két cselekmény már különválik és a végrehajtás elrendelése végrehajtható kiadmány alakjában, a kielégítési végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítása pedig a végrehajtható kiadmányokkal felszerelt külön kérvénnyel történik. Mivel a végrehajtható kiadmány költsége csak a végrehajtás elrendeléséért megállapított költség, tehát nyilván a foganatosítási költség nem lehet benne, mert az későbbi cselekmény és ^ végrehajtásnak végrehajtható kiadmány alapján való elrendelésekor még nem is tudhatja a bíróság, hogy a végrehajtás foganatosítása ingókra, vagy ingatlanra, vagy pedig mindkettőre fog történni és így a költségek megállapításánál számba nem veheti. Hogy a Te. itt egyszerűsítés szándéka mellett fáradságosabbá és költségesebbé teszi az eljárást, ez nem egyedül álló. Itt újból rá kell mutatnunk, hogy a végrehajtás elrendelésének bifurkációja kérvény és végrehajtható kiadmány alakjában csak felesleges akadémikus vitákra ad okot, mert a végrehajtás végzéssel való elrendelésének mai formája a bíróságoknak nem ad munkatöbbletet és a feleknek is mindegy, akár kérvényblankettákat, akár végrehajtható kiadmányür lapokat töltenek ki. A törvény nem elégedett meg egyféle jóval, hanem kétféle külföldi mintát vett át, már pedig régi igazság, hogy nem jó sokat markolni. A végrehajtható kiadmánynak több más nehézsége is van, így nem lehet megállapítani, hogy ki kéri az esetleges képviseletváltozást stb. A jogegységi határozattal eldöntött eset egyik példája az egyszerűsítési törekvések annak a helytelen irányának, mely a hatóságok tehermentesítésének szándéka mellett a fél részére teszi körülményesebbé és költségesebbé az eljárást, de viszont a túlzó adósvédelem folytán az adóst mentesíteni törekszik e költségek megtérítése alól. Ennek az irányzatnak a jogérvényesítő fél issza meg a levét, és a terhét igyekszik ügyvédjére áthárítani és a végeredmény az ügyvéd ingyen munkája. Ebben az esetben a jogegységi döntés a törvénynek és a jogi igazságnak megfelelően méltányosan döntött, de mégis a törvény helytelen intézkedését részben a felekre, illetve az ügyvédre hárítja, mikor az indokolásban kimondja, hogy ,,ez a viszásság (amit t. i. a Te. okozott) nem lesz jelentős, ha a telekkönyvi hatóság a hozzá a Te. 63. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében be-