Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A gazdák szükségjoga. A védett gazdaadóst a végrehajtás során illető kedvezmények

78 Jogban való tévedés miatt hatálytalannak tekintette a kir. Kúria azt az osztályegyességet, amelyet a tapasztalatlan fiatal özvegyasszony ügyvédje téves tanácsára kötött meg. Örvendetes, hogy a kir. Kúria a jogismerés fikciójától most már ismételten eltér. (Korábbi esetek Beck Salamon szemléjében: Jogszabály nemismerése ment. P. J. 1933., 412.) Még nem esedékes házbér ingók módjára lefoglalható — mondja ki a kir. Kúria Pk. V. 2201/1933. számú végzése, szerintünk is teljesen helyes okfejtésre támaszkodva. A végrehajtató ily módon mentesül attól, hogy bérek lefoglalását a költséges zárgondnokság útján legyen kénytelen szorgalmazni. Osztják a kir. Kúria álláspontját Radó Tibornak a Jogtudományi Közlöny 1933. évi 183. oldalán megjelent cikke, valamint a ,,Jogesetek a perenkívüli eljárások köréből" című folyóirat III. kötetének 116. oldalán Medzidhradszky szerkesztő tollából megjelent cikk. Az utóbbiból kítűnőleg a kir. Kúria állásfoglalását a pénzügyi hatóságok forszírozták ki, aminthogy a kir. Kúria által eldöntött esetben is kincstár1! zálogjogról volt szó. Egyébként a kincstárra nézve a helyzet a legfelsőbb bírósági döntés nélkül sem lenne most már más, mivel a 16.400/1933. M. E. sz. rend. 5. §-a a közadók kezeléséről szóló rendelet megfelelő szakaszának kiegészítéséül a fenti jogelvet a közigazgatási végrehajtási jog körében jogszabály erejével ki is mondja. Mindenesetre helyes, hogy a kir. Kúria döntése folytán a magánhitelező is a kincstárral azonos jogi védelemben részesül. Az idézett kúriai végzés szerint az ingatlan bérjövedelmére utóbb vezetendő zárlat erő^ebb hatályú, mint az ingók módjára való letiltás. Állnia kell ennek az elvnek a 16400/1933. M. E. sz. rend. 5. §-a alapján eszközölt letiltásra is, mivel ez a rendelethely sem ad a kincstárnak az ingatlanzárlatnál erősebb jogot. Dr. Vági József. A Kúria 59. számú jogegységi döntvénye kimondja, hogy ,,a végrehajtatót a végrehajtást szenvedővel szemben költség (díj és kiadás) illeti meg azért a kérvényért, amellyel a végrehajtató az 1930: XXXIV. t.-c. (Te.) 63. §-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében végrehajtható kiadmány alapján kéri a telekkönyvi hatóságnál a kielégítési végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítását." A jogegységi döntésre az adott okot, hogy egyes bíróságok, mint telekkönyvi hatóságok megtagadták a Te. 63. §-a értelmében a telekkönyvi hatósághoz benyújtandó és két végrehajtható kiadmánnyal felszerelt kérvényért a díj- és költség megállapítását azon az alapon, hogy a végrehajtható kiadmányokért a