Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A gazdák szükségjoga. A védett gazdaadóst a végrehajtás során illető kedvezmények

77 A munkajog köréből is van egynéhány érdekes döntés. A P. II. 4656/1931. számú ítélet szerint a végkielégítés kiszabásánál tekintetbe jövő szolgálati időhöz a jogelődnél teljesített szolgálat is hozzászámít. A P, II. 1964/1933. számú ítélet igen helyesen rögtöni hatályú felmondásra jogosítja fel a munkaadót oly vezető állásban levő tisztviselővel szemben, aki a munkaadóval üzleti összeköttetésben álló vállalattól főnöke tudta nélkül jutalékot fogadott el. A P. II. 1240/1932. számú ítélet elmarasztalja azt a munkaadót, aki külföldi munkavállalót alkalmaz annak tudatában, hogy annak munkavállalási engedélye nincs, a munkavállalási engedély megszerzését magára vállalja és utóbb ennek az engedélynek a hiánya miatt bocsátja el az alkalmazottat, még mielőtt véglegesen kiderül az, hogy az illető a munkavállalás1! engedélyt nem kaphatja meg. Még avval sem védekezhetik a munkavállaló, hogy az alkalmazás ténye kihágást képez vele szemben, mivel a munkaadó ezeket a konzekvenciákat az alkalmazás ténye által magára vállalta. * A társasági jog köréből a következő döntések figyelemreméltók: Alkalmi egyesülés tagja az ügyek vitelében — az adott esetben valutatartozások lefedezésében — oly gondosságot tartozik kifejteni, m'int aminővel saját ügyeiben eljárni szokott. Nem gondatlan az az ügyvezető tag, akinek a korona értékének változásáról táplált feltevése utóbb tévesnek bizonyult, annyival is inkább, mivel a többi tag előtt sem maradhatott titokban az üzletvitel és a valutabeszerzés módja. (P. IV. 1378/1933.) A közgyűlés letéti helyét képező banknál zálogul elhelyezett részvények csak az esetre tekintendők a közgyűlés céljaira is léteiteknek, ha az érdekeltek ebben megállapodtak. (P. IV. 2459/1933.) A részvényesnek az osztalékra való, többségi határozattal jogos ok nélkül meg nem vonható joga az alapszabályokban megfelelően feltüntetendő és a bíróság a részvénytársaságot felhívhatja ily irányú alapszabálymódosításra. (Pk. IV. 4504/1933.) Eszmei kártérítést ítélt meg a kir. Kúria a kincstár terhére a felperesnek, akit a csendőrjárőr jogtalanul letartóztatott és a megyei város főutcáján végigkísért. (P. VI. 5376/1932.) A kár inkább csak jelképes összege — 100 pengő — szerintünk is csak másodlagos jelentőségű a bírói ítéletben megnyilvánult elégtétel morális súlya mellett. *