Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - A kivételes elbánás alá eső követelések a gazdavédő rendeletben

5 pontjából az lesz mindenkor a döntő kérdés, hogy az 1933. évi október hó 23-ig bezárólag a telekkönyvi iktatóba érkezett beadvány alapján telekkönyvi bejegyzéssel biztosított és fennálló tőkekövetelések együttes összege kiteszi-e a védetté nyilvánítandó ingatlannak kat. tiszta jövedelmének 15-szörös szorzatát. (A házas beltelkek kérdését e helyütt kikapcsolom.) Kérd és az, hogy a R. 14. §-a alá eső kivételes elbánásban részesülő követelések, amennyiben azok 1933. évi október hó 24.-e előtt érkezett beadvány alapján telekkönyvileg bejegyeztettek, figyelembe veendők-e annak az összegnek megállapításánál, amely a védetté nyilvánítás szempontjából irányadó. Példával megvilágítva, ha ez esetben az adósnak 100 kor. kat. tiszta jövedelmű 15 holdas ingatlanát 400 pengő tőkében fennálló oly bekebelezett tartozás terheli, amely a R. 14. §-a alá esik és ezenfelül 1600 P tőkében fennálló oly bekebelezett tartozás, amely nem esik a R. 14. §-a alá, védetté kell-e nyilvánítani a birtokot az adós kérelmére, avagy nem? Két felfogás állhat itt egymással szemben. Az egyik, amelyik azt vitatja, hogy semmi sem áll útjában az ilyen birtok védetté nyilvánításának, mert a R. 2. §-a értelmében közömbös az, hogy az 1933. évi október hó 24.-e előtt bekebelezett fennálló tartozás a R. 14. §-a alá esik-e, avagy nem. Minthogy pedig a bekebelezett fennálló tőketartozások az itt érintett esetben 2000 pengőt, tehát olyan összeget tesznek ki, amely a 100 kor. kat. jövedelem 15-szörösét meghaladja, ennélfogva a védetté nyilvánítás elrendelésének mi sem áll útjában. Ezzel szemben áll a másik felfogás, amely azt vitatja, hogy a 14. §. alá eső követelések figyelmen kívül hagyandók a védetté nyilvánítás elrendelése szempontjából. A R. 14. §-a — úgy mondják ezen álláspont védelmezői — ezekre a kivételes követelésekre úgy intézkedik, hogy ezek a R. második fejezetének, tehát a védett birtokra vonatkozó fejezetnek ,,a teljesítés mértékére, továbbá a végrehajtás és csőd korlátozására vonatkozó rendelkezései alá nem esnek." Már pedig, ha csak a 400 P kivételes elbánás alá eső követelés hozzászámítása következtében fognak beállani ennél a birtoknál a teljesítés mértékére, továbbá a végrehajtás és csőd korlátozására vonatkozó rendelkezések, akkor — úgy mondják — indokolt az a jogi álláspont, amely azt vitatja, hogy az ilyen birtokot védetté nyilvánítani nem lehet, mert a 14. §. értelmében a teljesítés mértéke tekintetében nem korlátozott kivételes elbánásban részesülő követelések nem lehetnek előidézői azoknak a konzekvenciáknak, melyeket a R. II. fejezete a teljesítés mértékére, továbbá a végrehajtás és csőd korlátozására vonatkozólag a védett birtok javára megállapít. Véleményem szerint az első felfogás, tehát az a helyes, amely az 1933. évi október hó 24.-éig beérkezett beadvány alapján bejegyzett összes terheket veszi figyelembe a védetté nyilvánítás elrendelése szempontjából, tekintet nélkül arra, hogy a szóbanforgó követelések a 14. §. alá esnek-e, avagy nem? Indokok: A R. 2, §-a, de különösen a védett birtokká nyilvánítással kapcsolatos eljárási és telekkönyvi szabályok tárgyá-