Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - A kivételes elbánás alá eső követelések a gazdavédő rendeletben

4 A kivételes elbánás alá eső követelések A 14.000/1933. M. E. számú rendelet (alábbiakban R.) gyakorlati alkalmazása során majdan felmerülő legfontosabb kérdések egyike az, hogy a R. 14. §-ában felsorolt kivételes elbánás alá eső követelések figyelembe veendők-e a védetté nyilvánítás szempontjából, avagy nem és általában az, hogy a R. 14. §-ában felsorolt kivételesen elbírálandó követeléseknek mi lesz a jogi helyzete a R. különböző intézkedései szempontjából. Ezek a kivételes elbánásban részesülő követelések a R. 14. §-át röviden kivonatolva, a következők: A 14. §. 1. és 2. pontjában részletezett közterhek, — a 3. pontban részletesen körülírt 1932. március hó 31. utáni magánjogi követelések, — a 4. pont szerinti tartásdíj és életjáradék, — az 5. pontban körülírt kárbiztosítási díj, — a 6. pont értelmében a bérleti vagy haszonbérleti jogviszonyból eredő követelések, — a 7. pont értelmében az idegen vagyon kezeléséből folyó követelés, — a 8. pont értelmében tiltott cselekményből eredő követelés, — a 9. pont értelmében az ingók kiadására és általában nem pénzbeli szolgáltatásokra irányuló követelés, — a 10. pont értelmében családjogi, vagy öröklésjogi címen alapuló követeléseknek a R. ezen pontjában meghatározott része, — a 11. pont értelmében a szolgálati jogviszonyból, továbbá a mezőgazdasági és ipari munkaviszonyból eredő követelés, — a 12. pont értelmében az Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet követelései és a 13. pont értelmében minden 25 pengőt meg nem haladó követelés. Sorjában haladva a R. intézkedésein, a következőket kell idevonatkozólag megállapítani: a) az 1. §-hoz: Minthogy a R. 14. §-ában felsorolt követelések a R. II. fejezetében a védett birtokokra nézve az adóst terhelő fizetési kötelezettségek mértéke, tehát a kamatfizetés mérve szempontjából is a R. II. fejezetének korlátozó rendelkezései alá nem esnek, ennélfogva az ilyen követelésekre a kamatnak bírói úton érvényesíthető legmagasabb mértéke tekintetében a R. 1. §-a nyer alkalmazást. Az alkalmazandó jogszabály tehát az lesz, hogy az esetben, ha a követelés 1932. évi április hó l.-e előtt keletkezett, úgy annak kamata a R. hatálybalépése napjától, vagyis 1933. évi október hó 24-től kezdődőleg a tőkének évi 5 és y2%-ánál nagyobb nem lehet. Az 1932. évi április hó l.-e után keletkezett magánjogi követeléseknek az 1933. évi október hó 24.-e utáni időre járó kamata pedig a hitelügyi tanács által megállapított kamatlábhoz igazodik. b) a 2. §-hoz: A ,.védett birtok"-minőség feljegyzése szem*) Részletek a cikkírónak „A gazdaadósságok rendezéséről kiadott rendeletek magyarázata" cím alatt legközelebb megjelenő, munkájából. Irta: dr. Földes Mór, budapesti ügyvéd.