Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Magyar Védjegyjog. Irta: Beck Salamon

616 Azokat, amiket a szerző magánjogi igény alapján előálló törlés keresztülviteléről mond, nem tudom 100%-ig magamévá tenni és p. nem abból a megfontolásból, hogy minden jogvita, melyet a törvéuy nem utal külön szakbíróság hatáskörébe, a rendes bíróság hatáskörébe esik. A rendes bíróság ítéletét, ha az hatáskörében ítélkezett, mindenkinek az országban, akire a végrehajtás keresztülvitele tartozik, minden külön törvényi intézkedés nélkül végre kell hajtani és csak azt vizsgálhatja, vaj jon hatáskörébe tartozott-e az ítélkezés. Semmi nehézségét nem látom tehát annak, hogy a kamara és a központi védjegylajstromba foglalt védjegyet a szabadalmi bíróság törölje, ha a törlést magánjogi címen — tehát nem a szabadalmi bíróság elé tartozó címen — a rendes bíróság kimondta. Arról itt nem kell szólni, hogy mit kell tenni akkor, ha a kamara vagy a szabadalmi bíróság ezt még sem teszi. 14. Büntetőjogi rendelkezések. E fejezetben értelemzavaró sajtóhibára akadunk és fel kell tennem, hogy a kefelevonatot Beck barátom olyasvalakivel olvastatta, aki e jogterületen kellő jártassággal nem bírt és így történhetett, hogy az I. szakasz 14. pontjában szerző még arról beszél, hogy az előző használót arra a két évi időre korlátozza, melyet az 1932. évi XVII. t.-c. 17. §-a eltörölt és a szegény terhelt, jóllehet előző használata kétségen kívül áll, a büntetést kénytelen lesz elszenvedni, ha a bíró Beck Salamon könyvéből puskázik és nem vett tudomást az 1932. évi XVII. t.-c.-ről. Már ezért is kívánatos, hogy a könyv első kiadása mihamarabb elfogyjon és mihamarabb megkapjuk a javított II. kiadást. Híven ahhoz, mit elöljáróban megjegyeztem, ehelyütt is fel keil említenem azt a nézetemet, hogy a büntető rendelkezések szempontjából sem tennék kivételt a védjegynek az árún kívül történt használatával szemben — a büntető rendelkezésekre való tekintettel akkor — ha az volna megállapítható, hogy az árú a terhelt valamelyes ténye folytán a védjeggyel ellátottnak volna tekintendő. Ilyen az akkor, ha a vevőtől kért védjegyes árú helyett ennek kellő figyelmeztetés nélkül más lett kiszolgáltatva. Mint már kifejtettem, az elárusító ezzel a ténnyel a szóban forgó védjeggyel jogtalanul és p. ezt tudva, látja ci az árut és semmi ok nem forog fenn, hogy a védjegytörvényben statuált büntető szankciót ily esetben ne alkalmazzuk. Ugyanez az eset áll fenn, ha a védjegyes szót az eladó a számlába, vagy kísérőlevélbe írja és az árút magát nem látja el külön a védjeggyel. Ezzel szintén az árút látta el jogtalanul a védjeggyel. Mert mit akart a védjegytörvény poenalizálni? A védjegy jogosulatlan oly használatát, amely azt eredményezi, hogy ezt az árut a helyett, hogy a védjegytulajdonos árusítsa, más árusít a védjegy lobogója alatt árut. A védjegytörvény vonatkozó rendelkezéseinek autentikus — törvényi — magyarázatának szükségessége egyszerűen elesett a Tv. tör-