Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Magyar Védjegyjog. Irta: Beck Salamon

612 zúdítani, amiket sokszor áttekinteni sem képes (Üzletátruházási törvény). Az egész vállalatnak nincs is más fogható értéke, mint a védjegye, miért legyen a tulajdonosa kárhoztatva — olykor hitelezői kárára is, hogy ezt az értéket pénzzé ne tehesse. Azt fogják ellenvetni, hogy hiszen épen ez az, ami ellene mond az önálló átruházás megengedésének, hogy a védjegytulajdonos felszedi a pénzt és a hitelezők részére megmarad az értéktelen vállalat. Ez ellen nem a védjegytörvényen keresztül kell oltalmat keresni. Ez ellen a gazdasági élet biztonságát célzó egyéb jogszabály áll rendelkezésre, amely jogszabályokat ki is lehetne fejleszteni, de a védjegy önálló átruházásának tilalma épen nem szünteti meg az ily viszszás állapotokat, főleg akkor, amikor a megkerülés igen kényelmes szélesen járt útja áll rendelkezésre és p. úgy, hogy csöppet sem kell szégyenkeznie annak, aki erre az útra lépett, ha egyébként tiszták a szándékai. Ezzel a tilalommal gyakran a gyereket is kiöntjük a fürdővízzel. A „közönség védelmé"-nek jelszava itt üres frázis. Azt a szegény közönséget a lelkiismeretlen kúfár így is, úgy is becsapja, ahhoz annak nem kell védjegytörvény és képtelenek is vagyunk a közönséget ily becsapásokkal szemben megvédeni, nem is igen intenciója — amint szerző is munkája más helyén találóan kifejti — a törvénynek a közönség védelme, de inkább velejárója. A nagyközönség nem szorul rá a gondoskodásra. Amit a védjeggyel az új tulajdonos megszerzett, az nem más, mint e védjegy alatt az áru ismertté tevésének a költsége, amely rendszerint nagyobb, mint a védjegyért fizetett ár, a renommé fenntartása azonban épúgy kell, hogy az új tulajdonos gondja legyen, mint a régié volt, mert különben hiába lökte ki a pénzét. Sajnos, az ismertetés szabta szűkebb keretben e kérdés alaposabb feldolgozásától el kellett tekintenem, de remélem, hogy e soraim így is megértésre találnak. 8. Név-, címer- és cégjog. Szerző kifejtéseit minden vonatkozásban helyeselni lehet, pusztán a kurta elintézést kifogásolnám, amikor ezek a kérdések mindenfelé annyi port vertek fel. Nem ártott volna például annak a kijelentése, hogy saját nevét sem használhatja senki megfelelő megkülönböztető jelek nélkül oly áruk íorgalombahozatalára, amely árut ugyanily nevű védjegy alatt más valaki forgalomba hozott és ismertté tett, mert amint saját nevemet pl. okáért a cégben is különbözővé kell tennem, a személyiségi jogon akkor sem esik sérelem, ha saját nevemet nem használhatom a hasonló árun, anélkül, hogy ne gondoskodjam, hogy az összetévesztés lehetősége kirekesztessék, nem szólva arról, hogy a névmagyarosítás, avagy a név másminő megváltoztatásának az esete oly célból, hogy épen a hírnévre szert tett védjegyes áruhoz hasonló legyen, védelemben épen nem részesülhet.