Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Magyar Védjegyjog. Irta: Beck Salamon

613 9. Lajstromozási igény. E fejezet alatt foglaltak tudományos feldolgozás tekintetében méltán a könyv egyik gyöngyének tekinthetők, amint a különbözőknek látszó dolgokat egységbe fogja. 10. A védjegyjog tartalma, főképen a defensív védjegyek. Szerző fejtegetéseire e cím alatt a bevezetésben tett észrevételeim szintén találnak. Itt nem találom annak a felemlítését, hogy a védjegyek legtöbbje egy-egy meghatározott árú megkülönböztetésére szolgál és nem az árúnem, vagy akár csak árúfajta megjelölésére és így alapjában nem volna megokolt, hogy a védelem az árúnemben foglalt minden árúval szemben kiterjedjen. Ha a törvény a védelmet a megkülönböztethetés biztonsága miatt adja meg, akkor logikailag a védelemnek meg kellene szűnnie ott, ahol az összetévesztés lehetősége már fenn nem forog. Mégis mit látunk? Azt, hogy a törvényt alkalmazó bírói és közigazgatási hatóságok a védelemben készséggel tovább mennek és már a tisztességtelen verseny elleni törvény alkotása előtt is a tágabb védelmet nyújtották pozitív és negatív irányban. Pozitíve, mikor védjegybitorlás fennforgását megállapították, ha az árúnemen belül más árúfajta is lett a védjeggyel, avagy ahhoz hasonló jeggyel jelölve, negatíve, amikor védjegylajstromozást nem en gedtek, nemcsak más árufajtára nem, de egészen más árunemre sem. Pl. okáért az aspirin jelzést poloskairtó szerre nem engedték lajstromozni. Anélkül tehát, hogy ez a törvényben pregnánsan kifejezésre jutna, a védjegyjog többet tartalmaz, mint amennyit a törvényből ki lehetne olvasni. A gyakorlat itt anticipálja a tisztességtelen verseny elleni törvényi rendelkezéseket, mi felett nem csodálkozhatunk, amikor hiszen a védjegytörvény is tulajdonképen a tisztességtelen verseny bizonyos fajtája ellen védelmet kívánt nyújtani. A védjegytörvénybe annak szellemeként mindazt bátran bele lehet magyarázni, ami egyébként a tisztességtelen verseny elleni védelemre tartozik, mert hiszen a védjegynek a tisztességtelen verseny elleni küzdelem a szülőanyja és legbiztosabb iránytűje a védjegyjog szempontjából vitás kérdések eldöntésének az, vájjon a szóban forgó jelenség minősül-e, vagy sem tisztességtelen versenynek. A védjegyjog természetéből fakadónak tekintem azt a védelmet, amelyet az ismeretessé vált (notoirement connue) védjegy, ennek teljesen más területen való alkalmazásával szemben élvez, mert hiszen nem lehet eléggé helyeselni különösen a német Reichsgericht azt a gyakorlatát, hogy senki mások munkájának és befektetésének gyümölcsét igénybe nem veheti, amikor fennforog a lehetősége annak, hogy a teljesen más árúterületen használt jegy gyengíti az ismertté vált árú jegy erejét. Ha a védelem szükségessége már az ismertté vált árújegyben megvan, mennyivel inkább a védjegyben. Ha ilykép a védjegynek a benne rejlő teljes védelmet kívánnám nyújtani, másfelől a védjegy körén kívül álló személyek érdekeire való tekintettel tovább nem mehetek. Világosabban. A védjegy alapján nem nyújtanék vé-