Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A magánjog szerkezete Irta: Fürst László

606 szemben. Ez a koncentrálódás sem nem logikai megfontolásoknak, sem nem magasabb metafizikai törvényszerűségeknek a következménye, hanem egyszerűen gyakorlati értékelés eredménye. Az érdekkielégítési cél olyan esetben, amikor annak eszköze térbelileg és idöbelileg körülírható, egyedi jószág, a legközvetlenebbül úgy valósítható meg, ha a joghatások ezt a jószágot övezik, köréje csoportosulnak. A jog tilalmai (parancsai) természetesen végső sorban itt is az abszolút jogot sértő személyek magatartására vonatkoznak, de ezeknek a tilalmaknak és parancsoknak beszámítási, — forgópontja az egyedileg körülírt jószág. Amit az abszolút jog konstrukciójánál sem szabad szem elöl téveszteni, az a jogszabályoknak és konstrukcióknak az oksági sorrendje. Nem az abszolút védelmet biztosító egyes jogszabályok az abszolút „jelleg" következményei, hanem megfordítva, ezeknek a szabályoknak az összessége jogosít fel arra a kifejezésmódra, hogy adott esetben abszolutjogi alakzattal állunk szemben. Az oksági sorrendből egyúttal következik, hogy az abszolutság fokát és határait sem az elméleti fogalom, hanem a jogszabályok és az ezeket létrehozó közvetlen érdekmérlegelés alapján kell megállapítanunk. A fogalom merev, eltolíhatatlan határokat mutatna a relatív jogok irányában és kizárná az átmenetek lehetőségét. A „mindenkivel szemben hatályos" jog nem lehet kevésbbé, vagy inkább olyan és jnem képzelhetők olyan átmeneti alakzatok, amelyek récszben a mindenkivel hatályos, részint a csupán meghatározott személyekkel szemben érvényesíthető jogok csoportjába tartoznak. Az abszolút jognak csak olyan mértékben és csak addig a határig van értelme, amíg a célnak alkalmasabb eszköze, mint a relatív jog." (Idézve a 161. és 162. oldalakról.) Egy másik közérdekű probléma, amely szemléltetésre alkalmasnak látszik szerző könyvéből, a vétkesség, illetőleg a jó és rosszhiszeműség problémája ,a vétkesség határvonása mindig konkrét értékelés kérdése. A fogalmi körök eltérése nem jelenti az életértékelés különbözését. A kötelmi jogi fogalom látszólag szűkebb köre, ismét az abszolút és relatív jogok megkülönböztetésével járó logikai eltérítő hatás eredménye: a „gyengébb" kötelmi joggal szemben nem elég a „súlyos gondatlanság", az „erősebb" abszolút joggal szemben elég! Holott ezek a frázisok ugyanazt fejezik ki: a felróhatóságot. Hogy a „súlyos gondatlanság" fogalma tisztán logikai termék, azt az imént többször említett példákon demonstrálhatjuk. Ha a harmadik tudott arról, hogy az, aki a dolgot neki eladásra kínálja, ezt letétbe kapta és megelégedett azzal a megnyugtatással, hogy a letéteményes eladó utóbb ajándékba kapta, vagy megvette a dolgot a tulajdonostól, súlyosan gondatlanul járt el. Nem (dologi jogilag) „tudatosan rosszhiszeműen" és nem (kötelmi jogilag) „szándékosan", mert a letétről való tudomás önmagában nem jelenti sem a tulajdonjogról, sem a letétből eredő visszakövetelési jogról való tudomást.