Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A magánjog szerkezete Irta: Fürst László

605 jog, gazdasági érték, a harmadik elleni igényt tárgyalja, a harmadik rész pedig jogtételek, tényállás és joghatás, jogszabályok feltüntetése, rendszer, módszer című fejezetekre tagozódik. A végén azután szerző külön összefoglalást nyújt „Áttekintés" elnevezés alatt és ugyanazon fejezeti beosztásokban, röviden összefoglalja fejtegetéseinek eredményét. Nyilván maga is érezte, hogy ezzel nagymértékben megkönnyíti az eligazodást abban az őserdőkre emlékeztető, méreteiben és gondolatsokaságában egyaránt imponáló rengetegben, amelyen az olvasónak át kell hatolnia, amíg a műnek minden egyes részletét és magát a szerzőt meg akarja ismerni. Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy a mű felépítésének ez a vázlatos ismertetése még csak arra sem alkalmas, hogy nagy kontúrokban bemutassa az érdeklődőnek, hogy mi az, amit a munkában megtalálhat, de mint már fentebb is utaltam, kivonatos tartalmi ismertetést nyújtani, vagy rövid pár szóval elmondani a munka tartalmát éppoly lehetetlen, mint ahogy nem lehet egy lexikonnak tartalmi foglalatját adni. Hiszen abban benne van minden probléma. Az ilyen természetű munkák méltatásánál legfeljebb csak arról lehet szó, hogy egy-két problémán illusztráljuk a szerző gondolatmenetét és tárgyalási módszerét. Itt azonban ez sem igen célravezető, mert bárha félreismerhetetlenül ismétlődik szerzőnek az egyes problémákat felfejtő, egyénies és egészen sajátlagos rendszere, elemző képessége és meglátásai, amelyek a különböző jogtételekben megnyilatkozó jogsugalmak összefüggéseinek, sokszor frappáns távolságokból való felismerésében rejlik, mégis nagyon bajos mindezt akképen szemléltetni, hogy olyan kép táruljon elénk, amely hű kicsinyített fotográfiáját adja ennek a műnek. Komoly muzsikusok megvetik, lebecsmérlik az ú. n. egyveleg műfajt, amely akképen reprodukálja és akarja népszerűsíteni a nagy daljáték zenéjét, hogy szólamokat ragad ki, más és más helyről szedett melódiákat olvaszt egymásba és így akarja megismertetni a művet. Az ilyen kísérlet méltatlan a műhöz. Ugyanígy méltatlannak tartanám Fürst könyvét azáltal népszerűsíteni és propagálni, hogy önalkotta tartalmi kivonattal, vagy más hasonló eszközzel próbálnám azt bemutatni. Az ilyen kísérlet többet ártana, mint amennyit használna, mert épen azoktól az egyénies, jellemző tulajdonságoktól fosztaná meg a mű legbensőbb értékeit, amelyek a művel való minél behatóbb foglalkozás során egyre nagyobb és nagyobb mértékben bontakoznak ki. Talán az abszolút és relatív jogok egymáshoz való viszonyán lehet legkönnyebben ízelítőt adni azokról a sajátszerűségekről, amelyek nemcsak a munka tudományos értékének megítélése, de szerző egyéniségének jellemzése szempontjából is alkalmasnak látszanak. Az első rész negyedik fejezetében a 14. §. abszolút jogi cím alatt azzal "kezdi fejtegetéseit, hogy . . . „amikor a jogi védelem az abszolút jog szerkesztési alakjában valósul meg, akkor a joghatásoknak valamely körülírható vagyontárgyra, jószágra koncentrálódásával állunk 4*