Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 10. szám - A magánjog szerkezete Irta: Fürst László
604 ran szörszálhasogatásig menő, gyakorlatilag alig értékes és meggyőződésem szerint nem is komoly tudomány-számba menő fogalom alkotásai, általában fejtegetései, értéküket messze meghaladó méltatásban részesülnek a könyvben. Külön kell szóvátennünk szerző Írásmódját. Ez alatt nem azt értem, amit a szokványos jogi kritikák úgy szoktak elintézni, hogy „folyamatos stílus", stb., hanem azt az újszerűséget, amely részben szintén egyik kiválósága ezen alkotásnak, másrészt azonban bizonyos mértékig fogyatékossága is. Hogy ez utóbbinál kezdjem, Fürst könyvének olvasása rendkívül fárasztó, a gondolatok bőségénél, de sokszor a túlságos elvont formulázásainál fogva. — Nincs bennük megállás, hanem az ütemek lankadhatatlan sorozatokban követik egymást. És ezt nem enyhíti az írásmód plasztikai ereje, hasonlatainak sokasága és szépségei, fordulatainak gyakran frappánsul ható volta sem. Félő, hogy e miatt nem fog arra az elterjedtségre szert tenni, amelyre egyébként predesztinálva volna, ami nemcsak a szerző szempontjából sajnálatos, hanem azon termékenyítő hatás szempontjából is, amelyet ilyen munkának a tudomány és gyakorlat továbbfejlesztésére feltétlenül gyakorolnia kell. Nagyon fontos volna, ha e munka legalább német nyelven is megjelenne, mert úgy tartalmánál fogva, mint egész felépítésében meghaladja egy lokális értékű könyv kereteit és internationális viszonylatban is feltűnést kell, hogy keltsen. A magyar jogtudomány megbecsülése egészen bizonyos egy jó lépéssel előbbre menne. Konstrukcióját tekintve a munka nem egy szerves egység, amelynek egyes részei, vagy fejezetei szoros összefüggésben állnának egymással, vagy pláne egymáson épülnének, hanem mondhatni, egytől-egyig külön tanulmányok, amelyek mint finom mozaikdarabok illeszkednek egymás mellé és végezetül is egy nagyszabású, monumentális alkotássá alakulnak ki. E tekintetben kétségtelenül felismerhető a „Fejezetek"-nek szerzőre gyakorolt hatása, anélkül azonban, hogy az önállóság, akár a mű tartalma, akár gondolatfűzései, akár levezetései, vagy eredményei tekintetében bármiféle csorbát szenvedne. Még azoknál a problémáknál is, amelyeket a „Fejezetek" is tárgyalnak egészen mások a szempontok, mások a levezetések és inkább csak az ott elért eredmények méltatása és továbbértékesítése az, amit a munka vonatkozó helyei nyújtanak. Egyébként a műnek a Fejezetekkel való összehasonlítása, vagy a reá gyakorolt hatásnak vizsgálata nemcsak nem kisebbíti annak értékét, hanem a továbbfejlesztés, a gondolatok másirányú kiaknázása épen a szerzőnek különleges képességeit és tudományos készültségét bizonyítják. Maga szerző három nagy részre osztotta be művét, amely részek közül az első a „Szabálytan", a második rész „Tüneménytan", a harmadik rész „Alaktan". Az egyes részek fejezetekre, a fejezetek pedig paragrafusokra, címekre és alcímekre tagozódnak. Az első rész 4 fejezetben a magánjog értékeléseit, fogalmait, értékelést és fogalomalkotást és fogalmi fokozatosságot, a második rész élet és magán-