Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 10. szám - A magánjog szerkezete Irta: Fürst László
603 Hiszen nincs a magánjognak egyetlen-egy olyan fontosabb problémája sem, amelyet ez a munka ne tárgyalna. Amint a könyvek-könyve a világ megalkotásától kezdve végig vezet bennünket a kiválasztott nép önálló államisággá történt kialakulásáig, úgy látjuk e munka kohójában a jogi fogalom megalkotásától kezdve, a jog egész életfolyásának kialakulását, úgy amiképen az végső fokon a jog gyakorlati alkalmazásában és a tudomány rendszerében megnyilatkozik. Ha valaki azt kérdezné, hogy Fürst könyvében az elméleti, vagy gyakorlati, a bölcseleti, vagy dogmatikai, a fejlődéstani, vagy módszertani szempontok dominálnak-e, a felelet csak az lehetne, hogy egyik sem, mert mindezek együttesen olvadnak össze egy harmonikus egésszé és adják meg a műnek egyéni jellegzetességét és értékét. A jogfilozófia legmagasabb nézőpontjaiból, a dogmatikán és gyakorlaton keresztül, úgy szemléli az író a magánjog összjelenségeit, mint ahogy a királyi tribün magaslatáról a nyüzsgő tábornak minden egyes pontja a legélesebb plasztikai szemléletben tárul az ott ülők elé. Ahogyan a legalapvetőbb problémák, mint a jognak normatív és ontológiai megnyilatkozása, a kötelmi és dologi jognak szembeállítása és a fejlődés során egymáshoz való fokozatos közeledése, az érdekmérlegeléseknek a jogszabályokban és azok mögött való érvényre jutása és meghúzódása, ahogyan a jó és rosszhiszeműség kérdéseinek alakító ereje, a jog statikai és dinamikai helyzetkülönbözőségei elénk tárulnak, ez nemcsak a legmagasabb fokú tudomány, de sokszor egyenesen meglepő, lenyűgöző produkció. Mindezt még tetézi a tételeknek gyakorlati példákon való demonstrálása és a vonatkozó irodalom bőséges kritikai ismertetése. Sokszor gondolkodtam már azon, vájjon a jogtudomány sajátszerűségében, vagy a joggal foglalkozók képességeinek fogyatékos voltában rejlik-e az, hogy itt nem találkozunk oly tüneményes tehetségekkel, mint aminőkről gyakran hallunk matematikában, fizikában, zenében, vagy egyéb művészet terén. Azzal vigasztalódtam, hogy a jogtudomány sajátszerűsége, ami alatt nemcsak azt a Minderwertigkeitot kell érteni, amit egyéb tudományokkal való összehasonlításában gyakran hánynak a jogtudomány szemére, — úgyszólván kizárja — a jogi csodagyerek — sit venía verbo — születését, Aki ezt a munkát írta, annak egyéniségében van valami ifenoménszerű és pedig nemcsak az ötletek e felvetésében, az elgondolás és szempontok újszerűségében, hanem abban a bámulatraméltó jártasságban, amellyel az irodalom és gyakorlat anyagát kezeli és áttekinti. Nemcsak a magyar, hanem a német, angol, francia bírói gyakorlat alapvető döntésein mutatja ki szerző a maga tételeit és a fizikai kísérleteket megközelítő érzékeltetésű megfigyeléseit. Nem kevésbé átfogó az az irodalmi tájékozottság is, amely az egyes kérdések ismertetése és kritikája kapcsán megnyilatkozik. Ha ezzel kapcsolatban fogyatékosságról szó lehetne, az inkább a túltengés, értve alatta azt, hogy gyakran olyan művek és tanulmányok is beható méltatásban részesülnek, amelyek erre nem érdemesek. Szerintem a német jogirodalomnak gyak4