Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Menyhárth Gáspár: Magyar polgári perjog (Tankönyv

600 tekintetben tudjuk elfogadni a szerző álláspontját. De a jogerő kérdése olyan nagy és sokat vitatott kérdés, hogy itt nem is gondolhatunk álláspontunk kifejtésére, amit egyébiránt más helyen röviden már megtettünk. Ennélfogva csak arra mutatunk rá, hogy a szerző nem foglalkozik azzal a kérdéssel, mely időpontra vonatkozik a jogerő. Pedig ez a perújítás, végrehajtásmegszüntetési per és sok más kérdés szempontjából döntő jelentőséggel bír. E kérdés fejtegetése egyébiránt korántsem egyedül a szerző könyvéből, hanem a legtöbb perjogi kézikönyvből is hiányzik. Annyi azonban kétségtelen, hogy a szerző a rendelkezésére álló kevés helyen a maga elméleti felfogását — mely sok helyen újszerű — nagy világossággal adja elő és érdekes új szempontokat, gondolkodási anyagot ad az olyan jogászoknak is, akik az egyetem padjairól már régen kikerültek és akik előtt nem ismeretlenek azok a felfogások sem, melyek a szerzőétől eltérnek. Már ebből is látszik, hogy a könyvnek korántsem egyedüli használhatósága lesz az, hogy a fiatal joghallgatók belőle ismerjék meg a polgári perjogot. El kell mondanunk a szerző alapos munkájának jellemzésére azt, hogy a könyv a törvény szövegét olykor helyesbítve adja anélkül, hogy ezt külön megemlítené. így pl. az 51. oldalon a fellebbezési értékről beszélve, azt mondja: ,,Egy eljárásba egyesített perekben hozott közös ítélet esetében a legnagyobb értékű per az irányadó a fellebbezési érték szempontjából." A Te. 24. §-ának utolsó bekezdése nem a legnagyobb értékű perről, hanem a legnagyobb értékű ítéletről beszél. De nyilvánvaló, hogy a szerző szabatosabban beszél, mint a törvény, mert csak egy (közös) ítéletről van szó, tehát nem lehet helyesen a legnagyobb értékű ítéletről beszélni. A könyv 207. és 210. lapjain helyesen utal arra, hogy a Pp.-nak vannak olyan rendelkezései, amelyek kifejezetten hatályon kívül helyezve nincsenek, de a Te. rendelkezéseivel nem férnek össze (utóbbi helyen azonban valószínűleg nem a Te. 34., hanem 31. §-ára akart utalni). Ellenben azt hisszük, ott már elnézésen alapulnak a szerző fejtegetései, amikor a 212. lapon a revízió per saltumról beszélve, azt a kérdést veti fel, hogy a 2000 pengőn felüli, de 5000 pengőt meg nem haladó törvényszéki ítéletek ellen lehet-e ugrásos felülvizsgálati kérelemmel élni. Ezekben a perekben ugyanis a tábla, mint fellebbezési bíróság ítélete elleni felülvizsgálat ki van zárva, a Ppn. 18. §-ának első bekezdése szerint pedig ugrásos revízió is csak akkor lehet, ha az ügyben a fellebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak lenne helye. Ezzel a rendelkezéssel elintéződik a szerző által felvetett kérdés, amelyre vonatkozólag egyébiránt a szerző az idézett rendelkezés figyelmen kívül hagyásával is helyes eredményre jut. Mindent összefoglalva: a szerző munkája értékes munka, perjogi irodalmunk értékes gazdagodása, melynek minden jogász — kezdő és nem kezdő egyaránt — nagy hasznát veheti. Dr. Sárffy Andor.