Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Sárffy Andor: "A végrehajtás megszüntetése iránti per"

601 Sárfíy Andor dr.: „A végrehajtás megszüntetése iránti per." Babonák és tévtanok vetnek árnyékot kultúréletünk minden megnyilvánulására: gátat emelve a fejlődés és haladás természetes folyamatának. A babona a jog világában sem ismeretlen jelenség. Polgári perjogunknak például egyik tabu-szerü tétele, hogy a peres ügy az utolsó bírói szó kimondásával végleg és változhatatlanul elintéződött. A jogászi közvélemény a „curia locuta . . ." szállóigében érinthetetlen perrendi alapigazság tökéletes kifejezőjét látja, a bennrejlő gondolatot szinte a vallási dogmának kijáró tisztelettel övezi. Sárffy — talán öntudatlanul — ezt a jogi babonát döntötte meg; tanulmánya széles ívben tárja fel és szemlélteti, hogy minő jogorvoslati eszközök hozhatók működésbe a jogerős ítélet után és általában mily hathatósan befolyásolhatók a jogerő következményei. Causa non finita. A munka jóval tetemesebb joganyagot dolgoz fel, mint amit a címe elárul. A végrehajtásmegszüntetési pert tételes jogunkban egyetlen vérszegény törvényszakasz szabályozza s ahhoz — nyilván a perorvoslati korlátozás miatt — meglehetősen sovány bírói gyakorlat fűződik. Annál őszintébb elismeréssel kell adóznunk a szerzőnek, aki a gyenge pillérekre e pertípusnak tökéletesen kimerítő és átfogó dogmatikáját építette fel. A kitűnően kidolgozott elméleti rész — eltekintve néhány elvi részletkérdéstől — talán egyetlen szempontból kifogásolható: a szerző túlzott jelentőséget tulajdonít a teoretikus kutatások eredményeinek. Az elméletet mindig a gyakorlat világító reflektorának tekintettük, ha azonban a judicatura az elmélet egyikmásik megállapításával szemben indokolt és következetes idegenkedést tanúsít, akkor kissé megrendül a hitünk a vonatkozó teoretikus elgondolás helytállóságában. Ezt a szerzőnek is tapasztalni kellett. Sárffy a végrehajtási jogot jogvédelmi jognak fogja fel s mint közjogi természetű járulékosságot, élesen megkülönbözteti az anyagi jogtól. Ebből vezeti le azon alapvető tételét, hogy a végrehajtás elrendelésénél a követelés fennállása, vagy megszűnte elvileg közömbös, ámde maga nyomban megállapítani kénytelen, hogy e szabály gyakran szenved hajótörést tisztára gyakorlati megfontolásokon. (23. old.) Mégis ezen az alapvető elvi megkülönböztetésen épülnek fel további meghatározásai és következtetései, jelesül: a végrehajtásmegszüntetési keresetnek jogorvoslati természete és kettős iránya, főleg az egyszerű keresetektől eltérő ama sajátossága, hogy elsősorban nem magánjog érvényesítésére, hanem törvénykezési jogi jogalakításra irányul. Az elméleti fejtegetések részletei túlnyomóan a kereset ezen konstitutív hatásához fűződnek. A jogtudomány fejlődésére szerintünk a munka II. része lesz erősen termékenyítő hatással. Ebben a címbeli keresetnek egyéb jogorvoslathoz való viszonyát imponáló irodalmi és elméleti felkészültséggel, de mindvégig eredeti szemlélet alapján vonja vizsgálódása körébe. Úttörő fejtegetései nyomán széleskörű perspectiva tárul elénk az ítélet után igénybevehető joglépések dinamikája tekintetében. A causa finita tétele ebben a