Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

576 hosszabbítása tárgyában kelt 9100/1934. M. E. sz. r., amely 1934. október 21. napjával lépett életbe, és amely e cselédek megélhetését legalább is a télen át biztosítani kívánja, kimondja, hogy a gazda és a gazdasági cseléd közt fennálló azoknak az éves szerződéseknek az időtartama, amelyek a jelen rendelet hatálybalépése és 1935. március 31. napja közötti időben végződnének, 1935. március 31. napjáig meghosszabbíttatik. Ehhezképest az ily szerződést a gazdának vagy gazdasági cselédnek a szerződés lejárta előtt legalább két hónappal tett nyilatkozatával csak 1935. március 31. napjával lehet megszüntetni. Előbbi rendelkezések nem nyernek alkalmazást: 1. a juhász (juhászbojtár) tennivalóinak ellátására irányuló szerződésekre; 2. a szőlő- vagy kertgazdaságban (dohánykertészetben) alkalmazott gazdasági cseléd szerződésére; 3. ha a szolgálati szerződést a gazda a gazdaság haszonbérbeadása vagy a haszonbérleti viszony megszűnése miatt szünteti meg, vagy ha a szerződésnek az eredetileg megállapított időpontban való megszűnését a gazdálkodó személyében egyéb okból beálló változás az eddigi gazda érdekében indokolja; és végül 4. ha akár a gazda, akár a gazdasági cseléd a szolgálati viszony megszűnése utáni időre a jelen rendelet hatálybalépése előtt vállalt kötelezettségének a rendelet fenti rendelkezéseinek alkalmazása esetében nem tehetne eleget. A rendelet a fenthivatkozott törvényhelyek érvényét a további időre nem érinti. * * * A vagyonátruházási illetékekről szóló 1920: XXXIV. t.-c. 23. §-a a vagyonátruházási illetékekért fennálló dologi kezességet részletesen szabályozza. E törvényhelyet részben módosítja, részben kiegészíti és ezért — a toldás-foldás elkerülése céljából formailag is — hatályon kívül helyezi a 8900/1934. M. E. sz. r. A törvény szerint a vagyonátruházási illeték az illeték tárgyait csakis szigorúan az illetéktőke erejéig terhelte törvényes zálogjoggal, a rendelet e törvényes zálogjogot kiterjeszti az illeték kamataira is. így segített magán a rendeletalkotás azon állandó bírói — és pedig úgy rendes bírósági, mint közigazgatási bírósági — gyakorlattal szemben, amely törvény rendelkezését nem engedte kiterjesztőleg értelmezni és a törvényes zálogjogot szigorúan csakis a tőke erejéig fennállónak ismerte el. Az változatlanul áll továbbra is, hogy a törvényes elsőbbség a behajtási költségekre, bírságokra és egyéb járulékokra nem terjed ki, ezek tehát csak a bejegyzés rangsorában elégíthetők ki. Változatlanul maradt továbbra az a rendelkezés is, hogy az ingatlant terhelő öröklési, ajándékozási és ingatlanvagyonátruházási illeték két évig telekkönyvi bejegyzés nélkül is megelőzi az ingatlant terhelő magánjogi követeléseket. De a szabály egy további elágazásában változás állott be és pedig ugyancsak in favorem aerarii. Míg ugyanis a törvény 23. §-ának 4. bek.-e szerint, ha a vagyonát-