Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A gazdatartozásokra vonatkozó bírósági gyakorlat

572 §-ában megjelölt ingók elárverezésének; nem tekinthetők ilyen ingóknak a szemestermények, zsákok, baromfiak, sertések, széna, szalma és bor, ellenben ilyen ingóság a répa, amely köztudomás szerint értékcsökkenés nélkül nem tartható el (szekszárdi tsz. Pkf. 2489/1934/4.). A 16.200/1933. M. E. r. 16. §-a és a R. 9. §. értelmében a bírói zár alól feloldani csupán az adósok terméskészletét képező borokat lehet, de nem azoknak tartályait és az egyéb gazdasági eszközöket és felszereléseket is (szolnoki tsz. Pkf. 1304/1934/15.) A telekkönyvileg bekebelezett haszonélvezeti jogra a Vht. 208. §-a értelmében a kielégítési végrehajtást el kellett rendelni, mert a végrehajtást szenvedő a végrehajtás kérése és elrendelése előtt a bíróságnak nem hozta tudomására a gazdavédelmi kedvezményhez való jogát, a végrehajtást elrendelő bíróság pedig az ily kedvezményhez való jogot hivatalból felderíteni nem köteles (pécsi it. tábla P. II. 1218/1934/61.). A kir. törvényszék a foglalást megsemmisíti, mert a végrehajtást szenvedő ingatlana védett birtok s a lefoglalt ingók védett ingók, a foglalás hatályosságára és törvényszerűségére nézve a foglalás időpontjában fennálló állapot az irányadó, ezen időpontban pedig az arra illetékes bíróság még nem mondotta ki azt, hogy a követelés végrehajtási korlátozás alá nem esik (szekszárdi tsz. 1700/ 1934/5.). Annak megállapítására, hogy a végrehajtás tárgyát képező követelés ki van-e véve a végrehajtási korlátozások alól, csak a perbíróság, illetve a végrehajtást elrendelő bíróság van hivatva, nem pedig a végrehajtást foganatosító telekkönyvi hatóság s ha a végrehajtást elrendelő bíróság kimondotta, hogy a követelés az említett korlátozás alá nem esik — mindaddig, míg ez a megállapító határozat megváltoztatva nincs, a telekkönyvi hatóság a végrehajtási eljárás folytatásához szükséges intézkedéseket a felfolyamodásra tekintet nélkül megteheti (budapesti tsz. 21. Pf. 7856/1934.), mellőzhetetlen tehát, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság a 16.200/1933. M. E. r. 13. §-án alapuló határozatát az illetékes telekkönyvi hatósággal közölje (budapesti tsz. 21. Pf. 1440/1934.). A védett birtokká nyilvánított ingatlan haszonvételére zárlatot elrendelni a 16.200/1933. M. E. r. 5. és 17. §. eseteinek kivételével még a gazdaadós beleegyezésével sem lehet (pestvidéki tsz. Pkf. I. 10.681/1934/14.). Ha megállapítható, hogy a végrehajtási korlátozások alól ki nem vett jelzálogos hitelezők megkapták mindazokat az összegeket, amelyeket a R. alapján követelhetnének, akkor a 4150/1934. M. E, r. 3. §-a értelmében — minthogy a 16.200/1933. M. E. r. 5. §-a alapján zárlat elrendelése nem kéretett — a zárlati jövedelem maradványának a végrehajtást szenvedő kezéhez való kifizetését a hitelezők ellenzése meg nem akadályozhatja (bajai tsz. kirendeltség Pkf. 11.222/1934/45.).