Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - A gazdák szükségjoga. A védett gazdaadóst a végrehajtás során illető kedvezmények

58 az 5—7. §-ban meghatározott szolgáltatásoknak eleget tett, a csődöt nem lehet megnyitni mindaddig, amig egyességet meg nem kíséreltek. A 9. §-ban meghatározott kedvezmények nem fűződnek közvetlenül a védett birtokká nyilvánításhoz (mint a 4. §. kedvezményei), hanem további előfeltételük az, hogy az adós teljesítse az 5—7. §-ban meghatározott szolgáltatásokat, illetőleg, hogy a szolgáltatások elmulasztása miatt a védettséget meg ne szüntessék. A szolgáltatások teljesítése alatt nemcsak a fizetések mértékének megtartását kell érteni, hanem az 5.' §. (r>) bekezdésében megszabott váltóadási kötelezettség teljesítését, valamint az 5. §. (4) bekezdésében körülírt teljesítési határidőknek és a 6. §. (2) bekezdésében, illetőleg a 7. §-ban meghatározott teljesítési helynek a megtartását is. Ha az adós ilyen értelemben megfelelően teljesíti a megszabott szolgáltatásokat, az ellene indított végrehajtási és csődeljárás során a 9. §. (*), illetőleg (°) bekezdésében meghatározott védelmet élvezi. A végrehajtás alól mentesített tárgyak felsorolásában az (l) bekezdés tovább megy a 6.300/1932. M. E. számú rendelet 5, §-ának megfelelő rendelkezésein, amennyiben a mentességet kiterjeszti az ingatlan terményeiből előállított termékekre (pl. szesz, vaj, sajt), a mezőgazdasági termékek előállítására szolgáló gépekre és eszközökre, továbbá a 9. §-ban felsorolt bármely ingóság eladásából folyó vételárkövetelésre (pl. amely a cukorrépa, dohány, szesz, gabona, állat stb. eladásából származik). A lakáshoz tartozó tárgyak tekintetében a 9. §-ban foglalt meghatározás eltér a 6.300/1933. M. E. számú rendelet 5. §-ának körülírásától, utóbbi szerint ugyanis ,,a nagyobb részben saját vagy a hozzátartozók használatában levő ház lakberendezési és használati tárgyai" estek a védelem alá, az újabb rendezés szerint pedig ,,az adós lakásának szokásos berendezési és használati tárgyai". A védelem alá tartozó tárgyak felsorolásában az a szempont volt irányadó, hogy a rendes gazdálkodáshoz és a gazda eredményes tevékenységéhez szükséges tárgyak a halasztás ideje alatt el ne vonassanak. A 9. §. nem zárja ki a végrehajtást a védetté nem nyilvánított ingatlanokra (pl. a bérházra), a hasznok előállításához vagy beszedéséhez nem szükséges gépekre (pl a luxus-járműre), az adósnak nem szokásos (állásával és műveltségével nem indokolt) berendezési tárgyaira és általában mindazokra a tárgyakra, amelyek a védet birtokon való gazdálkodáson vagy a gazdaadós lakásának célján kívül esnek. A lakás alatt nemcsak a belső helyiségeket, hanem az adós lakásának céljára szolgáló egész beltelket, az udvart és a gazdasági épületeket is érteni kell. Felmerült a kérdés, hogy a 9. §. p) bekezdésében felsorolt tárgyak vevője a vételárat beszámíthatja-e a gazdaadóssal