Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Az ügyvéd elsőbbségi joga

546 vényes zálogjog elismerésénél nem ment tovább csak azért, hogy az ellenfél beszámítási jogát megkonstruálhassa. Ezzel hatalmas rést ütött a privilégiumon, a beszámítási jogot pedig a törvénynyel szemben bifurkálta. Amig u. i. a szegényjogon perlekedő fél ellenfele csak egészen szűk keretek között, jelesül kizárólag ugyanabban a perben megállapított költségeit számíthatja be, (Pp. 121. §>.), addig a 39'. sz, J. E. H. szerint az ellenfél a más jogalapból eredő és úgy tőke-, mint költségköveteléseit is kompenzálhatja. Amily természetes és magától értetődő azonban az ugyanabban a perben felmerülő költségeknek a bírói compensatiót helyettesítő beszámítási lehetősége, épp oly indokolatlan és igazságtalan, hogy az ügyvéd által úgyszólván kitermelt perköltség kielégítési alapul nyujtassék oda a perrel semmi öszszefüggésben nem álló ellenkövetelések behajtása céljából. Beck Salamon kitűnő tanulmányában a 39. sz. J. E. H.-ot már egy évtizeddel megelőzően felhívta a figyelmet, hogy az ügyvéd perköltségkövetelését az elsőbbségi jognak törvényes zálogjogként, vagy akár törvényi engedményként való felfogása egyáltalában nem védi meg a leginkább fenyegető veszéllyel, az elenfél beszámítási jogával szemben.12) A törvényes zálogjog konstrukciója amellett, hogy nem nyújt teljes védelmet, még helytelen megoldásokra is vezet. Az ügyvéd u. i. a főkövetelésre és perköltségre rendszerint együttesen és az ügyfele nevében szokta a végrehajtást megkérni. A Kúria joggyakorlata azonban — úgy látszik, — nemcsak az ügyvéd jogának, hanem egyben kötelességének is tartja, hogy a perköltségek erejéig a végrehajtást a saját nevében kérje. Erre mutatnak azok a döntések, melyek szerint, ha az ügyvéd a végrehajtást képviseltje nevében már kérte, ezzel elvesztette jogát, hogy azt később a saját nevében kérhesse.13) A gyakorlat tehát nem számol azzal az esettel," hogy az ügyvéd és képviseltje között az érdekösszeütközések az első végrehajtás kérése után is felmerülhetnek, és épp ilyenkor lép előtérbe a fokozottabb védelem szüksége. Még sérelmesebb az az álláspont, mely a képviselt nevében kért végrehajtásból azon következményt vonja le, hogy „ezzel az ügyvéd elállott a Ppé. 18. §-ában megállapított elsőbbségi jogának gyakorlásától, a végrehajtási jog törlése tehát nem függ az ő hozzájárulásától."14) Semmi törvényes alapját és belső indokoltságát nem látjuk ezen felfogásnak. Túlságos súlyos sanctió: pusztán eljárásjogi jogosítvány nem-gyakorlátásához a legsúlyosabb anyagi jogi következményt fűzni és ezzel a perköltségkövetelést — megfosztva dologi biztosítékától, — teljesen kiszolgáltatni a felek rosszhiszemű összejátszásának. 12) Rendeltetéses javak. 1917. 13., 14. old. 13) Pk. V. 7432/1927. Pj. Dt. XIV. 21. és Pk. 127/1930. Pj. Dt. XV. 93.). 14) Kúria: Pk. V. 727/1931. Pj, Dt. XVI. 132.