Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Az ügyvéd elsőbbségi joga

547 A legújabb kutatások eredménye szerint a perköltség viselését régebben büntetésnek, illetve kártérítésnek fogták fel, vagy pedig, mint adminisztratív intézkedést alkalmazták az alaptalan perlekedések megakadályozása céljából. Csak újabban lett uralkodó az az elv, hogy a pervesztes felet magáért a pervesztes tényéért kell marasztalni a költségekben.15) A Pp. az objectív perköltség-viselés elvét nem fogadta el, mert a 425. §. szerint a perköltségéket csak annyiban hárítja a vesztes félre, amennyiben azok a jog célirányos érvényesítése és védelme céljából szükségesek voltak. Ügyvédi képviselet esetén a költségek gerince az ügyvéd kiadása és díja, a törvény tehát ilyenkor az ügyvéd munkáját, illetve munkaeredményét rendeli értékelni. Ebből logikusan az következnék, hogy a perköltség sorsa jogerős megítélése után ne fűződjék a főköveteléshez, jogi kapcsolatba egyedül az ügyvéddel kerüljön és kizárólag az ügyvéd vagyonkörébe tartozzék. Ezen nézettel szemben rendszerint a perköltségkövetelés járulókosságát hozzák fel és azt vitatják, hogy a perköltségnek a főkövetelés sorsában kell osztoznia. Akié a főkövetelés, azé a járulék. Ez a tétel azonban erősen vitatható, mert a perköltség jelentkezhetik főkövetelés nélkül is, így amidőn az alperes javára ítélnek meg perköltséget.16) Egyébként a törvény maga sem tekinti járuléknak a perköltséget a fellebbvitel megengedésének szempontjából. (Te. 24. §.) A perköltség önállósága mellett szól az a szabály is, amely, a főkövetelés privilégiumát (pl. bérbeadó törvényes zálogjogát), a perköltségre már nem terjeszti ki. A perköltség önálló jellege azonban a legélesebben a törvénybe ütköző ügyletekből eredő pereknél mutatkozik. A Kúria több ízben széjjelválasztotta a tilos ügyletből eredő főkövetelést a perköltségektől és elvileg hangsúlyozta, hogy a jogsegély megtagadása csak a tilos ügyletből származtatott anyagi jogokra vonatkozik, de nem szolgálhat indokul, hogy felperes a jogalap nélkül indított perrel okozott költség viselése alól mentesíttessék.17) Egyébként a perköltség után törvényes késedelmi kamatot megállapító 62. sz. J. D. meghozatalával ez a kérdés is megoldottnak tekinthető. E döntvény indokolásában több ízben világosan hangsúlyozza u. i., hogy a perben érvényesített főkövetelés mellett a megítélt perköltségkövetelést nem járulékos természetű, hanem önálló követelésnek kell tekinteni. A megoldásnak a perköltség önállóságának gondolatából, másrészt abból az elméleti igazságból kell kiindulni, hogy a megítélt perköltség rendeltetése: eljutni az ügyvéd vagyoni szférájába. Beck véleménye szerint a mai jogi kategóriák mel15) Objectiv perköltségviselési elv. Dr. Markó Jenő: A perköltség viselésének kérdése. M. J. Sz. 1931. 10. 16) Kovács: A Pp. magyarázata. 895. old. 11. 17) P. IV. 1540/1921. Pj. Dt. VII. 4.; Kovács Marcell uralkodó nézetnek tartja szemben a P. IV 4626/1921. Pj. Dt. VII. 89., P. IV. 6112/1921. Pj. Dt. VIII. 18., P. VII. 7168/1923. Pj. Dt. 146. sz. határozatokkal, melyek a perköltségek kölcsönös megszüntetését mondták ki. L.: Kovács i. m. 8%. o. 23. j. és a Pj. Dt. IX. 146. eset jegyzetét.