Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Az utóajánlati árverés

536 szabályokkal, amelyek az utóajánlati árverés megtartását lehetetlenné teszik. Ha azonban valaki egy most megtartott árverés ellen ad be utóajánlatot, akkor egyáltalában nem számíthat arra, hogy az új jogszabályok fogják megakadályozni az árverés megtartását és így arra kell számítania, hogy az árverés a jelenleg fennálló jogszabályok szerint lesz megtartva és így utóajánlatát a 6300/1932. M. E. sz. rendelet 31. §-a alapján vissza nem vonhatja. Ezen jogi helyzet következménye az, amint az alábbiakban bizonyítani fogom, hogy az árverési utóajánlatot ma már csak az első helyen bekebelezett hitelező adhat be, a gazdasági szempontok helyes mérlegelése mellett, egyébként pedig az árverési utóajánlat semmi egyéb ma már, mint az árverés jogerejét elhúzó fegyver a rosszhiszemű adósok kezében. Az 5610/1931. M. E. sz. rendelet 22. §-a értelmében ugyanis úgy az első árverésen, mint az utóajánlati árverésen érvényesül a fedezeti elv, vagyis az ingatlant csak akkor lehet elárverezni a telekkönyvben megelőző hitelezők hozzájárulása nélkül, ha a bekebelezés nélkül kielégítendő köztartozások után megmaradó árverési vételárból az előző helyen bekebelezett hitelezők követelése, összes járulékaival együtt kitelik. A kikiáltási ár feléért, vagy kétharmadáért tehát az ingatlan tulajdonjoga csak akkor szerezhető meg a megelőző hitelezők hozzájárulása nélkül, ha a kikiáltási ár fele, illetőleg kétharmada többet tesz ki, mint a fedezeti elv szempontjából a végrehajtató hitelező árvereztetése alapján megállapított legkisebb vételár. Ha tehát az utóajánlattevő pld. egy házra, amelynek kikiáltási ára 100.000 pengő és amelynek árverési legkisebb vételára a végrehajtató első helyű hitelező javára 50.000 P-ben állapíttatott meg és ez áron leüttetett, utóajánlatot tesz 55.000 pengőre és az ingatlanra megelőző helyen 75.000 P teher van bekebelezve, akkor voltaképen az utóajánlattevő 55.000 pengős utóajánlatot tesz ugyan, de az ingatlant nem veheti meg csak 75.000 pengőért, illetőleg azért a legkisebb vételárért, amelyet a fedezeti elv figyelembevételével a bíróság az árvereztető hitelező érdekében állapított meg. Ennek következtében a gazdasági szempontokat helyesen megítélő egyén árverési utóajánlatot nem tehet, mert nincs semmi garanciája, hogy az ingatlant árverésen tényleg megszerezheti és a megelőző helyű hitelezők 32 évig spekulálhatnak az ő bőrére, ő köteles 32 évig 55.000 pengőért megvásárolni az ingatlant megtett utóajánlata értelmében, ellenben az előző helyű hitelezők nem kötelesek az árverés megtartásába beleegyezni és így akkor és oly időpontban értékesíthetik az ingatlant, amely időpontban az nekik a leghasznosabb, és mindenesetre erős spekulációs alapot nyújt nekik az ingatlan értékesítése tekintetében azon körülmény, hogy az utóajánlattevő 55.000 pengőért mindig köteles, 32 éven belül az ingatlant megvásárolni. Minthogy feltételezzük, hogy mindenki gazdasági érdekeit kellőleg mérlegeli, csak akkor remélhető, hogy valaki utóajánlatot tesz, ha az ingatlan kikiáltási árának fele, illetőleg kétharmada meghaladja a fedezeti elv figyelembevételével az ingat-