Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Az utóajánlati árverés

537 lan elárverezéséhez szükséges legkisebb vételárat, vagy pedig ha a megelőző hitelezőkkel olyan megállapodást létesít, hogy a hitelező köteles bizonyos határidőn belül az árverés megtartását kérelmezni, így az árverési utóajánlat nem képes azt a célt megvalósítani, amely miatt ezt az intézményt a törvényhozás megalkotta és nem képes a bármely oknál fogva olcsón elkelt ingatlan valóságos értéken való értékesítését megkönnyíteni. Az árverési utóajánlat nem illik bele a hitelügyi rendelet által megalkotott fedezeti elv intézményébe és a két intézmény megfelelő jogi szabályozással összhangba hozandó. Ha a 6300/ 1932. M. E. sz. rendelet 31. §-a szerinti 6 hónapi határidőt általános érvényűén kiterjesztené a törvényhozás 6 hónapra, vagy 1 évre és megadná az utóajánlattevőnek azt a jogot, hogy ha pld. egy éven belül meg nem tartják az utóajánlati árverést, akkor jogában áll az utóajánlatot visszavonni, az sem volna jogi szempontból helyes megoldás, mert az a körülmény, hogy az utóajánlati árverés mikor tartható meg, gyakran kívül esik a végrehajtatok akaratán és a végrehajtást szenvedő különböző perorvoslataival, vagy pld. kényszeregyességi eljárás megindításával oly mértékben kitolhatja az árverés határnapját, hogy azt előre megállapítani nagyon nehéz. Ez esetben éppen a fordítottja állana be a jelenlegi helyzetnek, nevezetesen így az utóajánlattevő spekulálhatna kockázat nélkül, esetleg a végrehajtást szenvedővel összejátszva, a végrehajtatok terhére. A fedezeti elv az utóajánlati árveréssel csak úgy volna összhangba hozható, ha az utóajánlati árverésen a fedezeti elv már külön nem érvényesülne, illetve, ha az első árveréssel kapcsolatban megtett az a nyilatkozat, hogy az árverés megtartását a végrehajtató kívánja, a folytatólagosan megtartandó utóajánlati árverésen is hatályát megtartaná. Ha ugyanis valamelyik végrehajtató már az első árverésen kérte az árverés megtartását és ily módon beleegyezett abba, hogy az árverés a kikiáltási ár feléért, vagy kétharmadáért megtartható legyen, akkor teljesen igazságtalan, hogy az utóajánlati árverés alkalmával visszatérhessen a fedezeti elvre és az utóajánlati árvetés megtartását megakadályozhassa, noha az utóajánlati igéret 10%-kai legalább meghaladja az első árverésen igért árverési vételárat. Az 5610/1931. M. E. rendelet 21. §-a csak általánosságban mondja ki a fedezeti elvet. Nevezetesen: ,,Az ingatlant végrehajtási árverésen eladni nem lehet, ha az elért árverési vételár a végrehajtató követelését megelőző rangsorban kielégítendő terheket teljesen nem fedezi." A bírói gyakorlat ezt a fedezeti elvet nemcsak a Végrehajtási Törvény 153. §-a, hanem a 176. §. szerint kitűzött újabb árverésen, valamint a Novella 27. §-a szerinti utóajánlati árverésen, sőt a Végrehajtási Törvény 185. §-a szerinti visszárverés alkalmával is állandóan alkalmazza, miután a rendelet általánosságban végrehajtási árverésről intézkedik. A fedezeti elv intézményi létesítésével a kormányzat célja az volt, hogy megvédje a korábbi rangsorban bekebelezett hitelezőket attól, hogy a későbbi jelzálogos hitelező kérelmére