Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Az utóajánlati árverés

535. helyzet részeseire az erga omnes elve alapján történő kihatását a jog különböző területein kell biztosítani. A gazdasági, társadalmi gyökerében egyező szükséglet azonban különböző megoldási eszközöket termel ki, amelyek jogtechnikai természetükre el-eltérőek. Amit pl. a versenynovella 19. szakasza a maga útján akar elérni az erga omnes álláspont irányában, azt a kényszeregyezségi jog területén az adós hitelezőiből tömörülő sok személyes helyzetre a kényszeregyezségi rendelet bizonyos relatiókban a telekkönyvi gondviselő intézményének létesítésével érte el. E sorok a versenyjogi novella gyakorlati érdekű tételének azt a kitűnő megbeszélését, ami dr. Tury tollából kikerült, alkalmul akarták felhasználni a praktikus célon felül a fentiekben csupán igazán nagy vonásokban érintett elméleti erjedés sejtetésére. B. S. y Az utóajánlati árverés. I. A Végrehajtási Törvény 187. §-a. illetőleg az annak helyébe lépő Novella 27. §-a szabályozza az árverési utóajánlatot. A telekkönyvi hatóság csak egy határnapot tűz ki az ingatlan elárverezésére és így ezen a határnapon akár az árverelők összebeszélése, akár egyéb okoknál fogva régi végrehajtási szabályaink szerint az ingatlanok valóságos értékükön alul kelhetnek el. Az ingatlanok értéken alul való elidegenítésének megakadályozására hozta be a végrehajtási törvény külföldi törvényhozások által már korábban elfogadott intézményt, az utóajánlati árverést. A végrehajtási törvény életbeléptetése óta a gazdasági körülmények nagy mértékben megváltoztak és mindazok az érvek, amelyek a végrehajtási törvény életbeléptetése alkalmával az utóajánlatot szükségessé tették, még nagyobb mértékben forognak fenn a mai gazdasági válság idején, aminek bizonyítéka az, hogy a hítelvédelmi rendeletek egész sora jelent meg, amely az ingatlanoknak értéken alul való elidegenítését megakadályozni igyekszik. Az utóajánlati árverésnek tehát a mostani gazdasági válság alatt még fontosabb szerepe volna az ingatlanok értéken alul való eladásának megakadályozása tekintetében, mint normális gazdasági helyzetben, miért is a következőkben megvizsgálni igyekszem, hogy az utóajánlati árverés ezt a szerepet hogyan tölti be. Az új hitelvédelmi rendeletek — a 6300/1932. M. E. sz rendelet 31. §-át kivéve — megfeledkeztek az utóajánlati árverésnek megfelelő jogi szabályozásáról. A hivatkozott rendelet szerint ugyanis az utóajánlatot vissza lehet vonni, ha az utóajánlattételt követő 6 hónap alatt az árverést nem tartották meg és az árverés megtartását a visszavonó nyilatkozat megtételekor olyan jogszabály akadályozza, amely az utóajánlat megtételekor még nem volt hatályban. A rendeletnek ez a szabályozása tehát csakis egy különleges esetre vonatkozik, nevezetesen az átmeneti időre, mikor az utóajánlattevő még nem lehetett tisztában azokkal az új jog-