Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Tárgyi felelősség és kármegosztás

531 iudicis ofíicium magis laborare pro salute boni publici, quam singularis et bonum commune sit nobilius particulari." A közjó szolgálata tehát a magánérdek rovására a tripartitum szerint is a bíró feladata. (Prológus 15. cím 4. §.) B. S. Tárgyi felelősség és kármegosztás. Ujabban komoly kritikák hangzanak el a bíróságoknak a veszélyes üzem tárgyi felelőssége kérdésében folytatott gyakorlata ellen.1) Különösen kifogásolják a bíróságok azt a gyakorlatát, hogy csak a sérült kizárólagos hibája esetén mentesítik a veszélyes üzem üzembentartóját a felelősség alól és hogy a vis major fogalmát tülságosan szűk körre szorítják. Ismételten hangsúlyozom azt a meggyőződésemet, hogy a méltánytalanságokat a veszélyes és nem veszélyes üzemnek a tárgyi felelősség szempontjából semmivel sem indokolt és a határok elmosódása folytán jogbizonytalanságra és ellentmondásokra vezető megkülönböztetése okozza és épen a tárgyi felelősség általánosítása útján, mely lényegileg csak a bizonyítási teher megfordítása, lelhetne segíteni. (V. ö. Marton Géza dr. Polg. J. 1931. évf. 147., 242., ifj. Szigeti László Polg. J. 1925. évf. 293. old. Jogállam 1927. évf. 271. old.) A bírói gyakorlat véleményem szerint az 1874. évi XVIII. t.-c. szellemének megfelelően jár el az üzembetartó exculpatiós okainak elbírálásánál. A tárgyi felelősségnek indoka az üzem veszélyességén és ,,akinek a haszna, annak a kára" elvén alapuló az az elgondolás, hogy a sérültet mentse fel az üzembetartó vétkességének bizonyítása alól, aki az üzem belső viszonyaiban ismeretlen és a balesetnél igazán nem kívánható meg tőle, hogy annak lefolyását és okait megfigyelje. Az exculpatio is úgy van szabályozva, hogy a vétkesség kérdése ne kerüljön közvetve mégis előtérbe. Szerintem tehát helyes a bíróságoknak vis majorra vonatkozó és a vis major objektív felfogásának megfelelő értelmezése, mely szerint vis majornak csak olyan ellenállhatatlan erőt tekintenek, mely emberi erővel egyáltalában nem hárítható el és nem minősítik vis majornak az olyan erő működését, mely az üzem konkrét körülményei szerint nem volt elhárítható (szubjektív vis major), de általánosságban annak elhárítása nem lehetetlen (cui resisti potest). Ez a szigorú felfogás abban leli magyarázatát, hogy amennyiben a vis majort az üzem konkrét körülményeihez mérnök, úgy megint az üzem körülményei és az esetleges vétkesség kérdése vetődne fel, amelynek elbírálását a törvény szelleme épen ki akar zárni. Nem tekinthető vis majornak az út előreláthatatlan rossz állapota, ólmos eső hatása az úttestre, mert ezek emberi erővel elháríthatok és épen az üzem természetével járó veszélyek, épen úgy, mint egy minden gondosság mellett beálló motorhiba vagy féktörés. E tekintetben tehát dr. Sándorfy Kamill kúriai bíró úr aggályait nem osztom. Ugyanezért harmadik személynek csak olyan ellenállhatat') így Dr. Sándorfy Kamill kúriai bíró Jogállam 1934. május— június.