Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon

527 korú felperesre, mégis figyelembe kell venni a másik fél szempontjait is; a rövid elévülési idő statuálásának nyilván az a célja, hogy a balesetért felelős személy se maradjon túlhosszu ideig bizonytalanságban. A sérült fél apjának nemtörődömsége nem eshetik kizárólag a kötelezett fél terhére. * Az Országos Társadalombiztosító Intézet azonnali hatállyal megszüntette avval a vállalkozóval való jogviszonyát, aki az igényjogosultaknak műfogakat készített és javított. A Kúria P. VII. 6131/1933. sz. ítélete rendkívül érdekes indokolással marasztalja kártérítésben az intézetet, kimondván, hogy mivel a felperesnek kötelességében állott egész üzleti tevékenységét az alperes kívánságaihoz alkalmazni, ami egyéb megrendelőinek mellőzésével járt, az intézetnek kötelessége volt az, hogy a jogviszony megszüntetésének szándékát megfelelő időben előre közölje a felperessel és neki ezáltal alkalmat adjon, hogy addig fennállott tevékenységét károsodás nélkül csökkenthesse és készíthesse elő újabb megrendelő körének megszerzését. * A Kúria munkajogi gyakorlatából számos döntés kínálkozik a megemlítésre. Egyre jobban kialakul a Kúria gyakorlatában az az elv, hogy a szolgálati viszony döntő ismérve a munkaadó és munkavállaló közötti függő viszony. A P. I. 2102/1933. sz. ítélet szerint ennek a függőségnek megléte esetében nem döntő az, hogy az alkalmazott egész munkaerejét lekötötte-e, nem kellék továbbá az ellenérték előzetes meghatározása sem, mivel ez bírói megállapítással pótolható. A P. í. 1383/1933. sz. ítélet szerint a szolgálati viszony megalapításához szükséges függőség nincs meg avval az iparigazolvánnyal rendelkező önálló kereskedő megbízottal szemben, aki megbízója áruinak bizományi értékesítésével akként foglalkozik, hogy annak nevében jogügyletet nem köthet és az általa teljesített eladásokból keletkező követelésekért készfizető kezesként felel. A P. II. 5504/1933. sz. ítélet szerint a szolgálati viszony legszemélyesebb természetű ugyan, ennek dacára a munkavállaló részvénytársaságok egyesülése alkalmával nem tagadhatja meg a beolvasztó társaságnál azonos jogkörben való továbbszolgálást, ha ez az új munkaadó tőkeerősebb és nagyobb üzletkörrel biró vállalat, mint aminő a régi volt és így az egyesülés maguknak az alkalmazottaknak az érdekeit is szolgálja. A P. II. 2565/1933. sz. ítélet szerint túlórák díjazását nem lehet követelni a szolgálati viszony megszü-