Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon

528 nése után olyan esetekben, midőn az kikötve nem volt és a munkaadó a szolgálati viszony tartama alatt túlórákat nem fizetett. A P. II. 6093/1932. sz. ítélet szerint a munkaügyi rendelet alá eső alkalmazottaknál is érvényes az elfogadóit szóbeli felmondás, mivel ez a szolgálati viszony egyetértőleg való megszüntetésének minősül, ami pedig nincsen írásos formához kötve. A P. I. 1936/1933. sz. ítélet szerint a szolgálati szerződésnek határozott időre való ismételt meghosszabbítása érvénytelen akkor, ha a munkaadó az alkalmazottat erre avval a célzattal bírta rá, hogy őt a határozatlan időre szóló szerződéshez fűződő jogaiban megrövidítse. A P. VI. 5431/1933. sz. ítélet szerint azonban nem lehet ily célzatot megállapítani felszámoló városi ruha- és cipőüzem könyvelőjével szemben, akinek alkalmazását a felszámolás tartamához képest időnként meghosszabbították. A P. II. 950/1933. sz. ítélet nem állapítja meg annak az alkalmazottnak pénztárosi minőségét, aki időszakonként a kasszában is ült, a blokkokat, valamint pénzeket átvette és azokkal esténként elszámolt. Az ilyen alkalmazott csak egyszerű pénzbeszedői munkát végez. Pénztáros csak az, aki a pénztár állandó kezelésével van megbízva, a befolyó pénzt nem csupán a mindennap bekövetkező átadásig, hanem az egész üzletkörre kiterjedően önállóan és felelősség mellett állandóan kezeli, rendszerint pénztári kimutatásokat, könyveket vezet és pénztári kulccsal rendelkezik. Abban a kérdésben, kiköthet-e a munkaadó oly rögtöni hatályú felmondási okot, amelyet az ipartörvény ilyennek el nem ismer, a P. II. 761/1933. sz. ítélet foglalt állást és pedig az ily kikötés érvényessége mellett. (Azonos értelmű döntésre hivatkoztam lapunk idei évfolyamának 130. oldalán). Ezzel szemben a budapesti kir. ítélőtáblának P. VI. 13/1931. sz. határozata (H. D. 1934. 67.) az ily kikötést érvénytelennek minősíti a munkaügyi rendelet 2. és 23. §§-ai alapján; ugyanazon döntvénytár 136. sz. alatt korábbi ellentétes kúriai gyakorlatra hivatkozik. Kívánatos volna, hogy ebben a kérdésben egységes állásfoglalás jöjjön létre, sőt nem látszik indokolatlannak a kérdés jogegységi tanács elé való vitele sem. A Pk. V. 3526/1933. sz. végzés szerint a Pp. 555. §-a a telekkönyvi eljárás körében nem alkalmazható és így a telekkönyvi hatóság az előterjesztett felfolyamodásnak saját hatáskörében nem adhat helyt. Dr. Vági József.