Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon

526 lék nem közteher, de nem is dologi teher. Hasonlóképen kétségbe vonja a hasonló jogi természettel biró útburkolási járulék közteherminőségét a 120. sz. E. H. A Pk. V. 3383/1933. sz. végzésben a kir. Kúria a székesfővárosi nem ipari célra szolgáló víz díjának, a Pk, V. 1873/1934. sz. végzés a vízvezetéki házi csatlakozás költségeinek, végül a Pk. V. 576/1934, sz. végzés a kéményseprési díjnak törvényes elsőbbségét mondja ki. Utalok az előző számunk hasonló helyén (471. old.) mondottakra, ahol aggályosnak minősítettem azt a nizust, amely a jelzálogos hitelezőket megelőző előnyös kielégítésre jogosultak körének túlságos kiterjesztésére törekszik. Ismétlem, az elsőbbség csakis városi vagy községi adókat illet meg, nem részesíthetők tehát ebben az elsőbbségben azok a bármily közérdekű közüzemi szolgáltatások, amelyeknek adójellegük nincs. Hiszen az adót éppen az külömbözteti meg a közüzemi szolgáltatásoktól, hogy az adóval szemben ellenérték nem jár, mert az adókból fenntartott közintézmények meglétét nem szoktuk az adó ellenértékének tekinteni. A kártérítési jog köréből több érdekes döntést regisztrálhatunk. Az óvadékot elmebetegsége alatt elsikkasztó személy nem kötelezhető minden további nélkül kártérítésre — mondja ki a P. VI. 6045/1933. sz. határozat — hanem vizsgálandó, vájjon az óvadékszerződés megkötése idejében is fennállott-e az ő elmebetegsége, mert ha igen, kártérítés csak akkor "jár, ha azt tekintettel a körülményekre, különösen a felek vagyoni viszonyaira, a méltányosság megkívánja; nem jár kártérítés akkor, ha a másik fél az elmebetegséget a szerződéskötéskor felismerhette. A P. I, 5997/1933, sz, ítélet nem állapítja meg a vasút vétkességét azért, hogy a vonatra menetközben felugró és onnan leeső felperest elgázoló ellenvonat pár perccel a menetrendszerű idő előtt érkezett az állomásra, A Kúria az adaequat okozatosság elvét teszi magáévá, amely szerint a kártérítési kötelezettséget csak olyan vétkes magatartás vonhatja maga után, amely közönséges tapasztalat szerint akár egymagában, akár kellő előrelátás mellett számbavehető ténykörülményekkel kapcsolatban a balesetet a dolgok természetes rendje szerint előidézhette, A P. I. 5477/1933. sz. ítélet szerint nem évült el annak a kiskorúnak a baleseti kártérítési követelése, aki a baleset megtörténte után 19 évvel indított pert, noha volt apja, aki vele egyáltalában nem törődött és az árvaszék neki csak röviddel a perindítás előtt rendelt gyámot. Bármennyire méltányos is ez az álláspont a kis-