Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon

525 dását a P. VI. 1011/1934. sz. ítélet is, azonban nem elvi, hanem konkrét okokból. * A P. V. 1036/1934. sz. ítélet szerint a telekkönyvi szerző köteles a telekkönyvi irattárat is megtekinteni, ha a fennálló bejegyzések tartalma aggályra ad okot. A Kúriának volt már korábban ily gyakorlata (ifj. Szigeti lapunk f. é. 141. oldalán), míg egyes újabb döntések a telekkönyvi irattár anyagának megtekintését arra való tekintet nélkül minősítették szükségesnek, aggályos-e a telekkönyv tartalma vagy sem. Enyhébb felfogást tükröztet vissza a P. V. 6561/1933. sz. ítélet, amely szerint a vevő, aki a telekkönyv megtekintését az eladó kijelentéseiben és a helyi pénzintézet ügyésze által neki megmutatott telekkönyvi szemlében bízva mulasztotta el, mégis az adás-vételi szerződés hatálytalanítását kérheti, ha utóbb kiderül, hogy az ingatlant az eladó által elhallgatott jelzálogjogok terhelték. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a két eset között igen lényeges a különbség; más a dologi jogi és más a kötelmi jogi szemlélet, máskép kell elbírálni azt az esetet, midőn a telekkönyvi szerző minden már fennálló vagy jövőben keletkezhető telekkönyvi jog érdekeltjével áll szemben és más a helyzet akkor, midőn csak eladó és vevő jogvitájáról van szó, amidőn a vevőnek azt a mulasztását, hogy a telekkönyvet nem nézte meg, kellően paralizálja az eladó ama dolózus cselekménye, hogy fennálló terheket a vevő előtt elhallgatott. A jelzálogjogi rangsor két kérdését döntötte el igen érdekesen a Kúria. A Pk. V. 5033/1933. számú végzés szerint költségbiztosítéki jelzálogjog keretbiztosítéki, tehát tőke fedezetéül szolgáló jelzálogjoggá alakítható át, mivel ez a későbbi hitelezőkre nézve nem sérelmes. A Pk. V. 3214/1933. sz. végzés szerint a tulajdonosnak a jelzálogjog ranghelyével való rendelkezési joga lefoglalhatatlan. * A Pk. V. 4710/1932. sz. végzés szerint a csatornázási járulék előnyös tétel. Az indokolás szerint a csatornázási járulék előnyös volta a konkrét esetben nem is volt vitás, hanem csak az volt kérdéses, három évnél régibb-e vagy sem az előnyösen sorozott járulék. Felhozható azonban ezzel szemben az, hogy a K. K. H. Ö. 83. §. a községek (városok) követelései közül csak az adókat tartja előnyösen sorozhatóknak, evvel szemben azonban a 10. sz. J. D. indokolása kifejezetten kimondja, hogy a csatornázási járu2*