Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 9. szám - A ranghellyel rendelkezés sorsa Magyarországon
515 tott 14.000/1933. M. E. számú rendelet is. E rendelet 27. §-a kizárta az olyan követelés ranghelyével való rendelkezést, amely az államkincstár részéről teljesített fizetés következtében szűnik meg és hasonló rendelkezést tett a 8.700/1934. M. E. számú rendelet 10. §-a azoknak a jelzálogjogoknak a ranghelye tekintetében, amelyek állami könyvadósság vállalás következtében kerülnek törlésre. Az utoljára felhozott rendelkezések ugyan egyelőre csak a 10 holdon aluli, illetőleg a 100 koronánál kisebb kataszteri tiszta jövedelmű ingatlanokra vonatkoznak és kivételes szabályoknak látszanak, mégis azokban egy olyan gondolat jut kifejezésre, amely talán sokkal általánosabb érvénnyel fog előbbutóbb érvényesülni. A bizonyos határokon túl megterhelt ingatlan esetében az utolsó ranghelyeket elfoglaló jelzálogos követeléseknek valóságos fedezetük a pillanatnyi helyzet mellett nincsen. Az ilyen késői rangsorba bejegyzett jelzálogjogokat mégis a jogszabályok valóságos jogoknak ismerik el. E jogoknak komoly tartalmuk csak két esetben keletkezhetik. Vagy akkor, ha a jelzálogi fedezet értéke a gazdasági viszonyok kedvező változása útján lényegesen emelkedik, vagy pedig akkor, ha kilátásuk nyilik arra, hogy a náluk kedvezőbb rangsorban bejegyzett jelzálogjogok törlése után kedvezőbb ranghelyre fognak előlépni és az első ranghelyre jutásuk is elméletileg biztosítva van. A ranghellyel rendelkezés jogának intézménye ettől az utóbbi lehetőségtől megfosztja azokat a jelzálogos követeléseket, amelyeknek a javára a Jt. 21. §-a értelmében lemondás nem történt. Már pedig a túlterhelt ingatlanok esete a mai helyzetben rendkívül gyakori és a jogszabályalkotás egyik legközelebb megoldandó problémája éppen a mezőgazdasági ingatlanoknak a túlterheltség állapotából való kiszabadítása, illetőleg az adós fizetési kötelezettségeinek a fennálló viszonyok között is elviselhető mértékre korlátozása. Ha a mezőgazdasági ingatlanok körében az az ideiglenes állapot, amely mellett a kedvezőtlen rangsorban bejegyzett jelzálogos hitelezők igen csekély szolgáltatásokat, vagy éppen semmit sem kapnak, meg fog hosszabbíttatni, vagy tartóssá fog válni az ilyen hitelezők türelmének ellenértékeként legalább azt a lehetőséget előreláthatólag elkerülhetetlen lesz biztosítani, hogy idők multával kedvezőbb rangsorba léphessenek elő és ezzel olyan hitelezői kategóriába kerülhessenek, amely az adóstól magasabb szolgáltatásokat élvez. Az eddig már megtörtént néhány lépést tehát valószínűleg még erőteljesebb lépések fogják követni a ranghellyel rendelkezés jogának háttérbe szorítása irányában. Úgy látszik a svájci fix prioritás és a német Eigentümerhypothek gondolatának a ranghellyel rendelkezés jogában való mérsékelt érvényrejuttatása a mi gazdasági viszonyaink között tartós érvényesülésre nem lesz alkalmas és az új törvénynek a gazdasági élet fejlődésére számító elgondolása túlságosan optimísztikusnak fog bizonyulni. A mai viszonyok között megint