Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Küzdelem az aranyzáradékért

51 valóságos aranyban, vagy aranyértékben kell fizetni, az adós a rendelet hatályának tartama aiu.tt a pengőérték törvényes fizetési eszközeivel teljesítheti". A második §. értelmében „a hitelező a fizetés elhalasztását, csupán a rendelet hatályának tartamára kívánhatja" — amiből következik, hogy a jogalkotás a válságos idők által parancsolt rendkívüli és ideiglenes intézkedés tárgyilag és időbelileg zárt körén túl, tiszteletben tartja az ügyletkötő feleknek az értékállandóság biztosítására irányuló kikötéseit. Bár az aranyklauzula kérdése az érdeklődés középpontjában áll, tudomásom szerint a kir. Kúria a legutóbbi időkben nem hozott döntést idevonatkozó jogvitákban. így a külföldi bíróságok állástfoglalása különös figyelemre tarthat számot. A legfelsőbb angol bíróság, a House of Lords, a mult év végén az alsóbíróságok ítéletét megváltoztatva, a szerződésileg kikötött aranyzáradék feltétlen érvényességét mondotta ki. Az ítélet annál meglepőbb és jelentőségesebb, mert angol bíróság hozta, amely minden vonatkozásban érvényesülő konzervativizmusában, az utolsó szalmaszálig ragaszkodott „a font. egyenlő font" elvéhez. Az osztrák legfelsőbb bíróság több ítéletében állapította meg, hogy a jóerkölcsökbe nem ütköző aranyzáradék feltétlenül hatályos. Ha a devizarendelkezések értelmében aranyérmék csak névértékük alapján képezhetik forgalom tárgyát, úgy evvel a szabállyal még nincsen kimondva a papirschillinggel való egyenlő értékük. Ideirányuló megállapodás esetén, a hitelezőnek azt az aranyértéket kell visszakapnia, amelyet ő adott. A német Reichsgericht, amely az idegen valuták valorizációját nagyon óvatosan kezelte, 1933. második felében már feltűnést keltő következetességgel foglalt állást az értékállandósági kikötések feltétlen érvényessége mellett. Az 1933. június hó 25-én hozott I. 54/33. sz. ítélet,2) bár nem aranyzáradékos ügyletről szól, idevonatkozó összefüggésében nagyon érdekes. Fonaláru szállítási szerződésből eredő jogvitáról volt szó, amelynek feltételei szerint a vételár — aranyzáradék nélkül — fontokban fizetendő. A bíróság könnyen talált volna alapot eszerint arra, hogy a valorizálást mellőzze és a hitelezőre há-) L. dr. Vági József cikkét a Polgári Jog 1934. évi 1. számában. 1*