Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Küzdelem az aranyzáradékért

X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1934. FEBRUÁR POLGÁRI JOG X Küzdelem az aranyzáradékért. Irta: Dr. Varannai István. A háború utáni idők egyik legnagyobb jogi és gazdasági problémája, a pénzszolgáltatás értékállandóságának ügyleti biztosítása. A gazdasági élet lassanként felismerte azt, hogy a kötelmek értékállandósága, a forgalom folytonosságának és rendjének olyan előfeltétele, amely ellen ideig-óráig lehet vétkezni, de amelynek elvi megtagadása a kapitalista termelés pusztulásához vezet. A tételes jog világában is mind tudatosabbá válik az értékállandósági kikötés feltétlen hatályosulásának szüksége. De azzal, hogy ezen a területen minden kétséget kizáró jogszabály nem világít és mert a jog itt különös érzékenységgel rezonál a forgalmi élet változó hangulataira: megoldásai következetlenek, ellentmondóak, bizonytalanok. Az értékállandóság szerződési biztosításának leginkább bevált instrumentuma a szolgáltatásnak a színarannyal való öszszefüggésbe hozatala, általában az úgynevezett aranyzáradék. Ennek sokrendü megjelenési formája lényegében három típusban domborodik ki: A legegyszerűbb és egyben legritkább az a forma, amelyben a felek meghatározott súlyú finom arany szolgáltatásában állapodnak meg. Ez esetben probléma nincs. Az arany természetben szolgáltatandó. Egy másik megoldás az, hogy a felek meghatározott pénzösszeg fizetésében állapodnak meg és kikötik, hogy a teljesítés a kikötött fizetési eszköz aranyérmeiben történjen. (Aranvérmezáradék = Goldmünzklausel). Vagy a hitelező elfogadja az érvényben levő fizetési eszközt, de nem annak változó névértékében, hanem az arany-mindenkori árfolyamához viszonyított ázsióval. (Aranyértékzáradék = Goldwertklauzel). Az 1923. február hó 16-ika előtt keletkezet aranykikötések 1