Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - A Reichsgericht ítélete a fontvalorizáció kérdésében

37 telemben, hogy a kamatokat a korábbi, tehát a biztosítási végrehajtás telekkönyvi rangsoráig, vagy pedig a későbbi, tehát a kielégítési végrehajtási telekkönyvi rangsorig kell számítani. A helyes megoldás az, hogy a későbbi időpontig lejárt kamatokat lehessen kedvezményesen kielégíteni. A kielégítési végrehajtási jog telekkönyvi bekebelezése abszolút bizonyítékot képez a telekkönyvet betekintő bármely személy szemében arra nézve, hogy addig a napig tényleg járnak a kamatok. További szempont itt az, hogy a törvény arra akarja kényszeríteni a hitelezőt, hogy ne késlekedjen jogai érvényesítésével, mert a jogéletbe átment „kötelező kíméletlenség" elvénél fogva árveréshez a kielégítési végrehajtási zálogjogtól számított 3 év bőven elegendő. Ámde árverést még nem kérhet az, akinek biztosítási végrehajtási joga van, de igen is kérhet az, akinek kielégítési végrehajtási joga van. A kielégítési végrehajtás után már a hitelező szuverén joga az árverés kérése. A biztosítási végrehajtástól a kielégítési végrehajtásig azonban nincs ily szuverén joga a hitelezőnek, mert hiszen addig, míg kielégítési végrehajtást nem tud kérni, késedelmeskedéssel nem vádolható. A kielégítési végrehajtásig lejárt kamatok eszerint az ügylet kötésekori rangsorban elégíthetők ki akkor is, ha a kielégítési végrehajtás és az árverés között 3 év eltelt. Az árveréstől visszafelé számított 3 évi kamat az általános szabályoknál fogva, míg a kielégítési végrehajtástól visszamenőleg bármely évre járó peresített kamat a 17. sz. teljesülési döntvény alapján jár, mindkétfajta kamat az ügylet kötésekori zálogjog rangsorában. III. A Jt. 54. §. 2. pontja szerint a jelzálogjoggal biztosított kamatok közül az árverés napjáig lejárt, 3 évnél nem régibb kamatok a tőkével együtt járnak az ügylet kötésekori rangsorban. A Jt. 54. §. 3. pontja szerint a jelzálogjoggal biztosított egyéb kamatok csak az e célra bejegyzett külön biztosítéki jelzálogjog rangsorában járnak azon összeg erejéig, amennyi e célra be van kebelezve. A kifejtettek szerint ebben az utóbbi keretrangsorban azok a kamatok sorozandók, melyek akkor járnak, ha a kielégítési végrehajtás és az árverés között 3 évnél több idő telt el és ezen 3 éven tuli többletnek van meg nem fizetett kamata. Ez a többletkamat teendő bele a kamatbiztosítéki keret-rangsor helyébe. Dr. Ladányi Sándor. A Reichsgerícht ítélete a fontvalorízácíó kérdésében. A Reichsgericht, épúgy, mint a mi bíróságaink, tartózkodó álláspontot foglalt el idegen valuták valorizálására irányuló kereseti kérelmekkel szemben. Annál nagyobb feltűnést keltett a Reichsgerícht 1933. június 21-én hozott L 54/33. számú ítélete (közölve: Bank-Archív XXXII. 460. és kivonatosan Deutsche Juristen-