Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Kamatsorozás ingatlan árverés esetén

36 napjától visszafelé 3 évre járó, valamint az árverés' napjától tovább folyó késedelmi kamatokat. Kérdés az, hogy milyen sorrendben sorozandók azok a kamatok, melyek korábbiak, mint az árveréstől visszafelé számított 3 esztendő. Irányadó a 17. sz. teljesülési döntvény, valamint a Jt. végrehajtási rendelet 16. §-ának 3. bekezdése, melyek szerint: „tőke módjára a tőkével egy rangsorban" kell számbavenni a „bejegyzésig" lejárt hátralékos kamatokat. Itt két kérdés lehet: a) melyik rangsor ez? Az ügyleti, vagy a végrehajtási jelzálogjog rangsora? b) A „bejegyzésig" szó alatt mi értendő? A biztosítási, vagy a kielégítési végrehajtás telekkönyvi rangsora? ad. a) Elképzelhető az a megoldás, hogy a rendelet arra az esetre gondol, hogy nincs előző ügyleti zálogjog, hanem a telekkönyvbe a követelés először már is végrehajtási zálogjog alakjában került bele. Elképzelhető tehát az, hogy a Vr. 16. §-nak 3. bekezdése ezt az esetet érti a „végrehajtási jelzálogjoggal bejegyzett követelés" alatt. Ámde ellene szól ennek a felfogásnak az, hogy épen az az előnye van az ügylet zálogjogának, hogy minden később bekövetkező végrehajtás visszahat az ügyleti jelzálogjog szerzésének időpontjára. Mert ellenkező esetben nem volna értelme az ügyleti zálogjog bekebelezésének. Tehát a konklúzió az, hogy az árveréstől visszafelé számított 3 évi kamaton felül, az ügyleti zálogjog rangsorában kielégíthető még a tőke mindannyi kamata, amennyi a tőke után a végrehajtási zálogjog bejegyzéséig jár. ad. b) A 17. sz. teljesülési határozat a Vht. 192. §-nak a) pontjára utal, melynek helyébe lépett a Jt. 54. §-ának 2. pontja. A 17. sz. teljesülési döntvény szerint a kamatok kielégítésére vonatkozó megszorító rendelkezés nem áll az ítéletben megállapított és a „bekebelezés" napjáig lejárt kamatokra, melyeket ugyancsak e határozat később „a végrehajtási bekebelezés" napjáig lejárt kamatokkal vesz egyenrangúnak. A döntvény indokolása ezt azzal magyarázza, hogy az ügyleti alapon történt bekebelezés még nem nyújt kellő tájékozást a következő hitelezőknek afelől, hogy a kamat tényleg fennáll-e? Szembe állítja e döntvény, azaz gondolt az ügyleti és végrehajtási zálogjog közötti különbségre, mivel az ítélet alapján való bekebelezés ténye már oly komoly bizonyítéka a kamatkövetelés létezésének, mellyel minden következő hitelezőnek számolnia kell. A kérdés itt most már az, vájjon a biztosítási, vagy a kielégítési végrehajtás telekkönyvi rangsora irányadó-e abban az ér-