Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Az effektív valutatartozások kérdése de lege ferenda

28 lős, melyeket hivatalos eljárásában egyeseknek cselekvése vagy mulasztása által szándékosan vagy vétkes gondatlansággal okozott — a jelen esetben pedig gondatlanság meg nem állapítható, a vétlen kártétel szabályait pedig a fenti tételes rendelkezés kizárja, ennélfogva az igény megítélésére nincs törvényes alap. (K. P. III. 756/1932. — 1933. március 28-án.) Nézetem szerint a döntés ezen elvi kijelentése helytelen. A magánjogi törvénykönyv javaslatának a gyakorlatban alkalmazott 1737. §-a a vétlen felelősség általános szabálya és így teljesen közömbös, hogy a konkrét esetben a vétkességi kártérítés milyen tételes szabállyal van szabályozva. Amennyiben a tilos cselekmény alapján a kártérítési igény meg nem ítélhető, még minden esetben kisegítőleg alkalmazható az 1737. §-nak a vétlen kártételre vonatkozó szabálya. A gyakorlat alkalmazza is úgy az üzemi, mint az állatért, vagy a szülői felügyelet elmulasztása alapján való felelősség esetén, ha a tilos cselekmény illetve a tárgyi felelősség egyéb részletes szabályai nem alkalmazhatók. A magánjogi törvénykönyv 1717., 1721. §§-ai a tilos cselekmény körében, az 1738., 1739. §§-ai pedig a tárgyi felelősségi esetekben határozottan utalnak az 1737. §-ra, mint általános kisegítő szakaszra. Hogy az állam vagy a törvényhatóság mai helyzete nem alkalmas a felelősség kiterjesztésére, az legfeljebb a körülmények mérlegelésénél és a méltányosság elbírálásánál jöhet tekintetbe, de semmiesetre sem adhat okot a felelősségnek a fennálló gyakorlattal szembeni elvi kizárására. A francia bíróságok és különösen a conseil d'etat gyakorlata széles körben ismeri el az államnak, ennek a legnagyobb üzemnek tárgyi felelősségét, amit az egyenlő teherviselés elve alapján állapít meg. Mert hiszen, aki kárt szenved az állami hatóságok működése közben, ha ez a kára meg nem térül, úgy vétlenül károsulása összegével adózik az államnak a közösség javára, mely nek a kárt meg kellene térítenie. II. Tudvalevő, hogy a bírói gyakorlat szerint, ha nem a tulajdonos az üzembentartó, akkor az üzembentartó a tárgyi felelősség kötelezettje. A döntő mindig az, hogy kinek az érdekében van az üzem folytatása, kinek hasznára, számlájára működik, mert épen az a tárgyi felelősség egyik lényeges indoka, hogy az viselje a kárt, aki az üzem hasznát élvezi. A Kúria P, III. 1528/1932. számú 1933. április hó 3-án hozott ítélete elvi élü kijelentést tartalmaz az üzembentartó fogalmára nézve. A gép üzembentartójának, amennyiben a tulajdonostól külömböző harmadik személy, jogszerűen csak az tekinthető — mondja a Kúria — akit a gép használatának joga a tulajdonos által sem korlátozható önálló jogcímen (bérleti szerződés, haszonélvezeti jog stb.) illet meg, aki tehát a gépet a tulajdontól külömböző saját jogán, saját számlájára és veszélyére helyezi és tartja