Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Az effektív valutatartozások kérdése de lege ferenda

27 eredeti okirat alapján volt-e alap a törlésre. Az adott esetben talán az vezette a kir. Kúriát, hogy az ingatlan vevői tudták, hogy a haszonélvező még hét évvel a törlés után is birtokban volt, — bár nem volt már birtokban akkor, midőn a vétel megtörtént — és így volt alap arra, hogy az ingatlant megvenni szándékozók a dolognak behatóbban nézzenek utána. Evvel szemben a Pk. V. 3.523 1933. számú végzés a telekkönyvből tévedésből törölt utóöröklési jogot és elidegenítési tilalmat csak a kiigazítási kérvény rangsorában jegyezte be újból, — noha az időközben zálogjogot szerző hitelezők is a telekkönyvi irattár tanulmányozása alapján megállapíthatták volna a törlő végzés tévességét. A harmadik esetben (Pk. V. 597/1933.) a nem a telekkönyvi végzés, hanem pusztán a foganatosító bejegyzés hibájából törölt haszonélvezeti jogot a Kúria az eredeti rangsorban állította vissza tekintet nélkül az időközi zálog jogszerzésre, mivel a tévedésből törölt haszonélvezőre a Kúria szerint nem lehet ráhárítani az ő értesítése nélkül megtörtént tévedés jogi következményeit. A legutóbbi végzés azonban jelentőséget tulajdonít annak is, hogy a téves bejegyzés még három évnél rövidebb ideje állott fenn, — amiből következik, hogy minden telekkönyvi jogosultnak érdeke legalább három évenként egyszer megnézni a telekkönyvet még akkor is, ha végzést nem kapott, mert a három éven túl fennálló bejegyzési hiba már kihat a legjóhíszemübb telekkönyvi jogosultra is. Az ügyvédi költségjegyzékkel szemben gyengeelméjűséggel védekező felet a P. VI. 4.884/1932, számú ítélet marasztalja és indokolásul nemcsak arra hivatkozik, hogy a gyengeelméjűség foka nem éri el a cselekvőképtelenség minimális határát, hanem súlyt fektet arra is, hogy az élet közönséges és egyszerű jogi cselekményei, a forgalom és érintkezés mindennapi joghatásai az egyébként kóros elmeállapotú cselekvőre is érvényesek lehetnek, A Kúria tehát nem tartotta elüthetőnek az ügyvédet munkája jogos díjazásától az ügyfél cselekvőképtelenségére való utalás alapján. Dr. Vági József. A kártérítés gyakorlatából. I, A fellebbezési bíróság a törvényhatóság felelősségét a vétlen kártétel szabályai szerint a felek vagyoni viszonyaira és egyéb körülményeire való tekintettel a méltányosság alapján megállapította. A Kúria a keresetet elutasítja. Mivel a közigazgatási tisztviselő (a konkrét esetben rendőrségi közeg) eljárásáért a törvényhatóság az 1886. évi XXI. t.-c. 89. és 91. §§uai szerint csak másodlagosan felelős, ha a közigazgatási tisztviselőn a kártérítés összege be nem hajtható és maga a közigazgatási tisztviselő is csak azon károkért fele-