Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Az effektív valutatartozások kérdése de lege ferenda

25 átmenjen a biztosítóra. Igen ám, de a jogegységi döntvény következtében most visszaáll a biztosítási novella előtti helyzet, még pedig avval az eltéréssel, hogy a díjfizetésre kötelezett fél opciója 30+30+60, összesen tehát 120 napig tart — kivéve persze, ha a biztosító a díjat perelte. Mindez, ismételjük, nem folyik a törvény szóhangzatából, amely ellentétben az első díjra nézve megállapított, az esedékességtől folyó fix határidőtől, a folytatólagos díjnál a felszólítástól számított határidőkről beszél. A döntvény — egy újabb harminc napos spácium közbeiktatásával — egyenlősíti a folytatólagos díjat az első díjjal. Nem hiszszük, hogy ez a törvény alapgondolatával összhangban volna. De van az éremnek egy másik oldala is: a kockázat viselése. A döntvény alapján a biztosítók azokban az esetekben, amidőn a folytatólagos díjjal százhúsz napig hátralékban van a fél és a díj perelve nincs, arra az álláspontra fognak helyezkedni, hogy a biztosítási szerződés megszűnt, — anélkül, hogy valaha is akár csak egy felszólító levelet írtak volna. Mert azt azután igazán nem képzelhetjük el, hogy a biztosító akkor is viseli a kockázatot, ha a díj már nem jár neki. A biztosítási praxisban mindennapos az az eset, hogy a biztosító a díjhátralékot a kárösszegből vonja le. Ha a biztosító annak dacára, hogy díjat nem követelhet, mégis viselné a kárveszélyt, úgy előállana az a lehetőség, hogy ki kellene fizetnie a kárösszeget anélkül, hogy abból a díjakat levonásba hozhatná. A 61. sz. jogegységi döntvény a halasztott első díjat ugyanoly elbánás alá esőnek tekinti, mint a folytatólagos díjat. Ez a döntés teljesen helyes. Az igazgatósági tagok felelősségének újabban egyre többször per tárgyává tett kérdésében dönt a P. IV. 1.022/ 1933. számú ítélet; különböztet az igazgatósági tagok felelőssége között aszerint, vájjon az igazgatósági tag az ügyvezetésben közvetlenül résztvett-e vagy sem. Az utóbbi csoportba tartozó igazgatósági tagra nézve azt állapítja meg a kir. Kúria, hogy hatáskörébe az ügyvezetés irányítása és ellenőrzése tartozik, — amiből következik, hogy az igazgatósági tag nem mindenért felelős, csak azért, ami az ő irányító és ellenőrző tevékenységének körébe esik. Ide tartozik mindenesetre annak megállapítása, elvesztette-e a társaság alaptőkéje felét, vagy pedig már beállottak-a a csődnyitás kérésének előfeltételei. Nem tartozik azonban az igazgatósági tag irányítási és ellenőrzési tevékenysége körébe az egyes ügyletek megkötésének és a lebonyolítás részleteinek kontrollálása, különösen a társaság szokásos üz-