Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Az effektív valutatartozások kérdése de lege ferenda

24 igenis fikció), hanem vagyonérték, jószág, amelynek ellenértékkomponensei a fizetés pillanatában a hazai pénzre történő átszámításnál, az árfolyam plus az effektív birtokhoz fűződő érdek megvalósulásának a többletértéke. És minthogy a kirovó pozíció egész a lerovás pillanatáig dominálja a jogviszonyt, amelybe egész a lerovás pillanatáig a különböző pénznemek és árfolyamok ,,ki és bejárnak" és a lerovó összeg csak a lerovás pillanatában lesz bizonyossá, a lerovás pillanatában a kirovó összeg, — mint vagyonérték, jószágérték, — egyenértékének csak az effektív valuta vagy ha annak helyébe belföldi pénz lép, annak a korlátozások szülte nehézségek ellenértékeként figyelembe veendő árfolyamkülönbözette! növelt árfolyama tekintendő. Grosschmid a „beszerzés nehézségének ellenértékét" kifejezetten is a hitelező javára veszi figyelembe (425. oldal) és habár igaz, hogy szorosan véve a jelen kérdésnél nem a beszerzés ellenértéke az, ami figyelembe jön, hanem a kompenzációs árfolyam, a kettőnek annyiból egyező a jogi természete, hogy mind a kettő a moduslehetetlenülés kiküszöbölésének az adós terhére rótt eszköze. Az effektív pénztartozások kérdését valamiképen szabályozni kell és minden szempont amellett szól, hogy ez a szabályozás a Nemzeti Bank által is elismert kompenzációs árfolyamnak a hitelező részére leendő koncedálásával történjék. Dr. Schneller György. JOGGYAKORLAT. A judikatura kiemelkedő döntései. A kir. Kúria hiteljogi jogegységi tanácsa két biztosítási jogi kérdésben döntött. A 60. sz. jogegységi döntvényben a kir. Kúria kimondja, hogy az 1927: X. t.-c. 5. §-a alá eső úgynevezett folytatólagos díj megfizetésére irányuló felhívást a biztosítónak a teljesítés elmulasztása napjától számított 30 nap alatt el kell küldenie. A döntést nem tudjuk helyeselni. Amidőn a biztosítási szerződésből származó igények egy éves elévülési ideje amúgyis gátat vet annak, hogy a biztosító túl hosszú ideig tartsa kétségben ellenfelét, úgy mi indokoltságát sem látjuk annak, hogy a kir. Kúria a törvény szóhangzata által nem indokoltan, kifejezetten kizárva a bírói mérlegelés lehetőségét, egy újabb jogvesztő záros határidőt konstituáljon. A kir. Kúria hivatkozik arra, hogy a biztosítási novella meg akarta szüntetni azt az álláspontot, amidőn a díjfizetésre kötelezett fél azáltal, hogy fizette vagy nem fizette a díjat, választási jogot élvezett a tekintetben, hogy tovább fenntartja vagy pedig megszünteti-e a biztosítási szerződést. Azt mondja a jogegységi döntvény indokolása, hogy nem lenne helyes, hogy ez a választási jog