Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Módosítási javaslat a Ppé. 18. §-ához

240 ben ,,mindenkivel szemben és minden ügyben egyformán kövelett szigorúságot" a legteljesebb mértékben helyeslem. Ennek eredménye az, hogy a kritika szerzője cikkében mással foglalkozik, mint amiről én írni szándékoztam és amit megírtam. Nehogy félreértés legyen, egy pillanatig sem kívántam és nem kívánom a fegyelmi judicatura enyhítését. Csupán azt tettem kritika tárgyává, hogy bizonyos esetekben némikép enyhült, más fajtájú esetekben pedig bizonyos mértékig szigorúbb lett a gyakorlat és erre mondottam azt, hogy egységesen szigorú gyakorlatot kívánunk minden ügyben és mindenkivel szemben. Mi sem áll távolabb tőlünk, minthogy a kollégiálítás megszegését menteni, vagy akár csak a legkisebb mértékben enyhíteni akarnánk, azonban — még a mai gazdasági viszonyok között is — a legkisebb anyagi vonatkozású botlást is, mely a kamara tudomására jut, a legszigorúbban kívánjuk üldözni és semmiképen sem tudjuk helyeselni a néha-néha, — éppen a súlyos gazdasági viszonyok hatásaként, — előbukkanó „kegyelmi ítéleteknek" tekinthető határozatokat. Teljesen egyetértünk a cikkíróval abban, hogy a kartársak közötti hang eldurvulása, karunk tekintélyének mily nagy mértékben van kárára, viszont meg kell állapítanunk, hogy a kritika tárgyát képező közleményből sem olvasható ki ennek az ellenkezője. A mindjobban, többnyire még a súlyos gazdasági viszonyokkal sem menthető helyzetben levő, egyes — szerencsére azonban még mindig aránylag kis számban lévő — kartársak részéről követett tisztességtelen versenyt tekintjük a legsúlyosabb és legkárosabb inkollégiálitásnak, amely esetekben — ha ilyenek néha a kamara tudomására jutnak — a legszigorúbb ítéletet sem tekinthetjük elég szigorúnak. . . . Steinhaus Ernő. A Kúria házasságjogi gyakorlatáról. (Szemelvény Dr. Hajnal Henrik ügyvédnek a Budai Ügyvédek Egyesületében február hó 21-én tartott előadásából.) A Kúria házasságjogí gyakorlatának — a H. T. 80. §. a) pontjával kapcsolatban — egyik főjellemvonása, hogy a Kúria igen gyakran komolyabban ítéli meg a házasság intézményét, mint a peres felek, vagy akár jogi képviselőik. Nevezetesen abból a felfogásból indul ki, hogy a házaséletben előforduló civódás o k, perpatvar és az ezek hevében elkövetett sértegetések, adott esetben még tettlegesség sem valósítják meg a 80. §. a) pontjában írt bontóokot, vagy ha meg is valósítják, menthetőnek nyilvánítja az ily magatartást nyilvánító házastárs eljárását. Ilyképen a Kúria nem régen elutasította mindkét házasfelet, akik néhány héttel előbb kötöttek házasságot, a bontásra irányult keresetével, illetőleg az alperes feleséget a házasság érvénytelenítésére és a bontásra irányult viszontkeresetével, mert a per adataiból arra lehetett következtetni, hogy a peres felek tulajdonképen szeretik egymást, azonban mindkettő ingerlékeny (az egyik tüdöcsúcshurútban szenvedett), minek folytán a házasság első napjaitól kezdve állandó izgalomban éltek, ami ahhoz is hozzájárult,