Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Az effektív valutatartozások kérdése de lege ferenda

21 lag hat a jogbiztonságot kívánó gazdasági vérkeringésre, amely elvégre a válsághelyzetben is cirkulál. Egyik ilyen szabályozatlan kérdés az effektíve idegen valutában teljesítendő pénztartozások sorsa. Annyi kétségtelen, hogy az a hitelező, akinek valamely külföldi fizetési eszköz a valóságban jár, a nem valóságban felajánlott fizetést visszautasíthatja anélkül, hogy hitelezői késedelembe esnék (hitelezői moratórium!). Következik ez a kellő teljesítéshez való ragaszkodásnak a hitelezőt megillető jogából és minthogy a nem effektív teljesítés nem kellő teljesítés, annak felajánlását a hitelező visszautasíthatja, a hitelezői késedelem következményei nélkül. Ámde minthogy a kellő teljesítés a devizabeszerzési tilalom következtében az adós oldalán lehetetlenné vált és pedig az adósnak fel nem róható módon, adóskésedelem sem forog fenn (a modus lehetetlenüléséből kiinduló adósmoratórium!). így a jogviszony az adós és a hitelező között a levegőben lóg és az adós és hitelező moratóriumán kívül magának a jogviszonynak moratóriuma (a jogviszony nyugvása) bénítja a gazdasági élet vérkeringését. Az élet azonban nem türi meg az ügyletek függését, hanem azok lebonyolódása által kap lendületet és így a hitelező jogait valamiképen szabályozni kell. A hitelező a tartozás összegének a fizetéskori árfolyamon átszámított pengőellenértékét követelni jogosult. A jogviszony nyugvó helyzetét tehát a hitelező megszüntetheti és a jogviszonyt meggördítheti azáltal, hogy az adósmoratoriumot eredményező moduslehetetlenülést kiemeli a jogviszony útjából azzal a nyilatkozatával, hogy kész a fizetés időpontjabeli árfolyamon pengőösszeget elfogadni. A hitelező ezen jogának terjedelme azonban tisztázatlan, vagyis tisztázatlan az a kérdés, hogy meddig terjed a hitelező joga, nevezetesen addig-e, hogy a teljesítéskori hivatalos árfolyamon követelhesse a fizetést, avagy pedig addig terjed-e ez a jog, hogy a hitelező a hivatalos (fiktív) és a valóságos árfolyam közötti különbözetet is követelheti. (Ezen valóságos árfolyam alatt nem a zugforgalom árfolyama lévén értendő, hanem a Magyar Nemzeti Bank által is elismert ú. n. kompenzációs felárral növelt árfolyam.) A kérdést vizsgálni lehet 1. ügyletértelmezési szempontból, 2. a forgalom és a gazdasági élet érdekének a szempontjából és 3. a kirovó és lerovó pozíció szemléletének a szempontjából. Az ügyletértelmezési szempont abból a distinctíóból indul ki, hogy az effektivitás kikötése csupán értékállósági kikötést célzott-e, avagy pedig a hitelezőnek a valuta valóságban való birtokához fűződő érdekét szolgálta. Ha az utóbbiból indulunk ki, akkor a hitelezőnek annyit kell kapnia, amennyi a valóságos valuta praktikus ellenértéke. A praktikus ellenérték pedig nem a fiktív árfolyamú ellenérték, hanem azzal az árfolyamkülönbözettel növelt ellenérték, amely árfolyamkülönbözetet a hitelezőnek külföldről való árúbeszerzés esetén az exportőr részére a Nemzeti Bank által engedélyezett kompenzációs üzlet