Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Jogalkotás 1933-ban

208 meg a közvetlenül megelőző, igen csendes év jogszabályanyagát: fontos magánjogi változásokat hoztak, de túlnyomórészt inkább csak elkerülhetetlen reflexhatásaikban magánjogiak, semmint primár céltüzéseikben. Corpus Jurisunk új kötetének a fele (14 törvény) nemzetközi és hasonló egyezményekből áll, amelyeknek egyik csoportja nagyszámú államnak konvenciójaként jelentkezik, túlnyomó része azonban bilaterális, vagyis Magyarországnak csak egy-egy külállammal fennálló viszonylatait regulálja. Tárgya szerint több ily törvény csupán a művelt államok közös akcióiban kívánatos részvételünkből ered, anélkül, hogy akútabb magyar érdekeket érintene. Ezek részint a földgömb jobb policiálását célozzák: így az afrikai rabszolgaság, a morfinizmus és kokainizmus, a pénzhamisítás, a finn parti szeszcsempészet elleni nemzetközi akciók (1933. évi ML, VII'L, XI., XXIV. t.-c.-ek), részint az internacionális vasúti, légi és gazdasági forgalom bizonyos pontjait szabályozzák (az I., XXVI., XXV., VI. t.-c.-ek). Feltűnik két törvénycikk, amelyek egyike egy magyar magánvállalatnak egy külállammal, — másika a magyar államnak egy külföldi magánvállalattal szembeni relációival kapcsolatos (a XIV. és XIX. t.-c.-ek). Az utóbbi érezteti, hogy külföldi tőkének a belföldi gazdaság számára megnyerése törvényhozási tárgy fontosságáig emelkedik, de még ma sem kilátástalan. Ami sajátabb bel-problémáinkat illeti, az 1933. évben kétirányú válságjogi szabályozás haladt egymás mellett: egyfelől az előző, háborús-forradalmi-ellenforradalmi és inflációs (1914től 1924-ig számítható) krizis különböző rendhagyó jogintézményeinek véglebontása vagy legalább normális medrekbe visszaterelése, — másrészt a bankzárlatokkal eklatált újabb, immár harmadik évébe izmosodott világgazdasági válságra való kényszerű berendezkedés. A régi feladatok likvidálására irányulnak pl. a földreform befejezését előbbrevivő 1933: XVIII. t.-c, amely a földhöz-juttatottak egyéni telekkönyvezésének nyombani keresztülvitelét is elrendeli 1934-re, — a békeszerződéssel kapcsolatos pénzügyi és magánjogi kérdések körébe vágó, olasz relációjú egyezmények (1933: XII.—XV. t.-c.-ek), — a hadirokkantakról és rokon kategóriákról fokozottabban gondoskodó 1933: VII. t.-c. Általános- és magán jogilag kimagasló fontosságú e körben az 1300/ 1933. M. E. sz. rendelet, amely a lakásügyi kötöttséget annyi év után végleg megszüntette s ezzel a lakások bérlete terén a háború-előtti szabad magánjogot helyreállította. Bár kormányzatunk e cél felé már az 1924-es szanálás óta céltudatosan haladt, az átmenet zökkenésmentességét voltakép az új krízis tette lehetővé azzal, hogy a bérek felhajtását, amelynek régebben jogi megkötéssel látszott célszerűnek útját állani, most a lakó-közönség fizetési erejének lehanyatlása zárja ki. Súlyos tanulságot meríthetünk e példából arra, hogy a kényszerintézkedésekkel létesített mesterséges rendet sokszor mily nehezen s mily előreláthatatlanul hosszú idő múlván lehet csak feloldani. De súlyos illusztrációja ez a tárgy annak is, miként a nagy válságok oly