Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Jogalkotás 1933-ban

209 közel érhetik egymást, hogy a későbbi még az előzőnek el nem mosódott nyomaiba léphet. Az új válság ellenében mindenekelőtt az annak kezdetén kialakított közgazdasági védőpáncélzat: a külforgalmi és devizakötöttség, transzfermoratórium, Nemzeti Bank-engedélyezési rendszer fenntartása szolgál. Továbbá az, hogy az 1933: X. t.-c. ismét meghosszabbította egy évre (1934. közepéig) a kormányzatnak a gazdasági élet rendeleti szabályozására adott általános felhatalmazást. (Fontos pénzügyi és közgazdasági matériában a törvényhozás külön is formulázta a minisztérium felhatalmazását: az 1933: XXVII. t.-c. 1. §. 1. bek.) Azt egyébként, hogy a válságnak és a reá vonatkozó rendkívüli jognak egy éven belül végeszakadhatna, a jogalkotás nem látszik remélni; erre mutat, hogy a gazdaadósságok körül már hosszabb időre: 1935. október 31-éig szól az új rendezés (14OO0Ü933. M. E. sz. r. 15. és 40: §§.). Inkább csak alkotmányos mérséklet jele, hogy a kormány nem kéri egyszerre egy-egy évnél többre a törvényhozás felhatalmazását. Tartalmilag a magánjogba és főleg a hitelezők magánjogaiba is erősen belenyúló jogalkotás főleg három konkrét cél felé tett újabb lépéseket 1933-ban: az eladósodott gazdák, — a kereskedelmi és iparvállalatok, — és a keze munkájára utalt népesség megsegítése érdekében. Az állami akciónak ilyetén főirányai mutatják, hogy a hatóerők a jogon túlról is jönnek: közgazdaságiak, társadalompolitikaiak, népjólétiek. Már a kamarának az 1932. évről szóló jelentése kiemelte, hogy az eredetileg csupán valutavédelmi s tehát csak a külfölddel szemben ható korlátozások mellé kifejlődőben van egy tisztára adósvédelminek mondható, a belföldi adósok nagy körei javára a belföldi hitelezőkkel szemben is hatályos szabályrendszer, 1933 során ez a folyamat kiérlelte, a nemzetközi jelentőségű transzfermoratórium mellé, a közönségesen gazdamoratóriumnak nevezett új intézményi rendszert. Persze a ,.moratórium" nem pontosan ugyanazt jelenti itt, mint ott. A külföldi hitelezők részére fizetni, sőt letétbe-helyezni is, elvileg nem szabad, mégha a belföldi adós akarná is. Ellenben a gazdaadósnak fizetnie csak nem kell, de ha akar, külön engedély nélkül is szabad. A külföldnek tartozó belföldi adós elvileg moratoriális védelem alá kerül, tekintet nélkül arra, vájjon egyénileg rászorult-e vagy ellenkezőleg könnyen kiegyenlíthetné adósságát: mert etekintetben voltaképp nem az egyes belföldi adós, hanem a belföldi gazdaság egésze van oltalom alá helyezve. Ellenben a gazdák közül csupán a bizonyos fokon felül (laza becslés szerint: birtokuk értékének legalább harmadáig-feléig) megterheltek vehetik igénybe a „védett birtok" új telekkönyvi intézményéhez folyamodással elnyerhető moratoriális előnyöket, és elvileg ezek is csak bizonyos irányú és mérvű továbbfizetések, amortizálás, kamatlerovás bontó-feltétele alatt. Már e legáltalánosabb vonalvezetés mutatja, hogy kormányzatunk tudatában van nemcsak a bölcsen mellőzött egyetemes moratórium katasztrofális kihatásainak, hanem egy parciális belföldi moratórium ^elkerülhetetlen aggályosságának is, és azért kezdettől igyekszik