Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 1. szám - A gazdatartozások rendezése
19 Az incasso iparról szóló rendelethez. A kereskedelmi minisztérium 67.688/1933. sz. rendelete 6. §-ában akként intézkedik, hogy ha az iparhatóság az incasso ipar üzésére jogosító engedély kiadása iránti kérelmet teljesíthetőnek találja, a folyamodót értesíti arról, hogy az iparengedélyt ki fogja adni, ha cégének bejegyzését legkésőbb 90 nap alatt igazolja. Ugyané rendelet 4. szakasza pedig az engedély feltétele gyanánt külön pontban a cég már megtörtént bejegyzését kívánja meg. Ez a rendelkezés a ma fennálló jogállapottal nincs összhangban. A kereskedelmi törvény rendelkezései értelmében csak az jegyeztetheti be cégét, akinek kereskedői minőségét a kereskedelmi törvény 258., vagy 259. §§-aiban meghatározott ügylettel való iparszerű foglalkozás kereskedőnek minősít (K. T. 3. szakasz), a törvény ezen rendelkezésének megfelelően eddigi bírói gyakorlatunk az incasso irodatulajdonos cégbejegyzés iránti kérelmét elutasította és ezt az állásfoglalást a legújabb bírói gyakorlat is fenntartotta. A budapesti kir. ítélőtábla cégtanácsa P. VI. 12.841/930. számú végzése a cégbejegyzést megtagadó törvényszéki végzés ellen benyújtott felfolyamodást elutasította azzal az indokolással, hogy a követelések behajtása, illetve az erre irányuló megbízás elvállalása magában véve kereskedelmi ügyletnek nem minősíthető. Az incasso-üzem tulajdonosa a hivatkozott rendelet 9. §. 1. bekezdése értelmében ,,a követelések beszedésén kívül más ipari foglalkozást nem gyakorolhat" és így a rendelet ezen tilalma folytán még a lehetőség sem forog fenn, hogy az incasso üzem egyéb kereskedelmi ügyletek kötésével qualifikálja magát kereskedővé a K. T. értelmében. Nyilvánvaló tehát a disharmonia a rendelet és a fennálló jogállapot között. A rendelet nyilván nem gondolt arra, hogy az incassoüzlet tulajdonosa cégét nem jegyeztetheti be, mert hiszen különben nem tette volna kötelezővé a mai jogszabályaink szerint nem eszközölhető cégbejegyzés igazolását. A rendeletnek a cégbejegyzés kötelező tételére vonatkozó intézkedése azon a gazdaságpolitikailag egészséges gondolaton nyugszik, hogy a céglajstrom nyilvánossága útján gondoskodni kívánt a rendelet arról, hogy a cégjegyzés tárgyát képező adatokról a nagy közönség hiteles meggyőződést szerezhessen. Az incasso iparon kívül más a gazdasági értelmezés szerint kereskedelmi jellegűnek tartott üzemek sem minősülnek kereskedőnek, így a hiteltudósító iroda, a mozgószínház vállalatok ugyancsak nem foglalkoznak a K. T. 258., vagy 259. §§-ai alá eső ügyletek íparszerű kötésével és így az ily vállalatok cégjegyzése iránti kérelmek is elutasíttatnak. A rendelet, amikor az incasso üzemtulajdonostól a cégbejegyzés igazolását megkívánja, szembetalálja magát a mai jogi helyzettel és az ellentét helyes megoldása oly jogszabály kibocsátása volna, amelv a cégbejegyzést annak ellenére is lehetővé teszi, hogy a tulajdonos a K. T. 258., vagy 259. §§-ai alá eső ügyletek kötésével nem foglalkozik. Ha azonban ily jogszabály megalkotása aktuálissá válik, önmagától adódik a kérdésnek oly megnyújtása, liogy nem volna-e ez az alkalom felhasználandó arra, hogy a cég bejegyzése, más, a közgazdasági felfogás szerint kereske2*
