Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Árproblémák

188 Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a pengő intervalutáris értékének csekély csökkenésénél nem arról van szó, mintha a magyarországi árszínvonal nem hanyatlott volna a külföldi árszínvonalak olcsóbbodásának arányában, hanem inkább arról, hogy a külföldi értékesítésnek az utolsó három esztendőben bekövetkezett megnehezülése visszahatott a pengő értékére. A pengő intervalutáris értékének csökkenése ezért a megnehezülésért nyújt kompenzációt, hogy ezáltal elkerülhetővé váljék, hogy a magyar gazdasági élet jobban sinylje meg a világárak esését, mint a világgazdaság. Ha az exporttermékek külföldi értékesítésének feltételei ismét olyanok volnának, mint 1931 előtt, a pengő értéke — legalább is az áruforgalom terén — a jelenlegi belföldi és külföldi árak mellett is valószinüleg ismét megfelelne az aranyparitásnak. A döntő kérdés tulaj donképen annak elbirálása, hogy a mai rendszert átmenetinek kivánjuk-e minősíteni, avagy pedig tartósnak. Ha átmenetinek tekintjük, a mai rendszer fenntartása mellett jó érveket lehet felhozni, ha véglegeseknek tekintjük, akkor csak az általános devizafelár-rendszer tekinthető jogosultnak. Láthatjuk, hogy a monetáris eszközökkel való árbefolyásolás kérdése távolról sem olyan egyszerű, mint amilyennek közkeletűen gondolni szokták. Pedig további komplikációkkal is számolni kell. így szükségszerűen nehézséget okoz, hogy a különféle cikkek árának a külföldi árakkal való összefüggése távolról sem egyforma. Vannak cikkek, amelyek résztvesznek a nemzetközi forgalomban, de vannak olyanok is, amelyek nem, ami jelentős különbségeket okoz. De e különbségek vázolása helyett rá kívánnék térni az árpolitikának egy másik, Magyarországon jelenleg nagyon aktuális problémájára, az áralakulásba való közvetlen hatósági beavatkozás problémájára, amelyet Magyarországon az Árvizsgáló Bizottság működésének segítségével kívánnak megoldani. Nem azt a kérdést kívánom taglalni, hogy a kormányzat minő eszközöket vehet igénybe vonatkozó elhatározásainak végrehajtására, csupán arra kívánok röviden rátérni, hogy az árelemzés során minő ármegállapítások látszhatnak helyeseknek. Két lehetőség kínálkozik. Ha abból indulunk ki, hogy a ránk szakadt devizanyomoruság a kizárólagos oka annak, hogy a külfölddel való árúcsere nem bonyolódik le azzal a relatív szabadsággal sem, amelyre azelőtt mód kínálkozott, jogosultnak látszik az árpolitikának egy oly célkitűzése, amely szerint mesterségesen kell előidézni azt az árhelyzetet, amely abban az esetben állana fenn, ha a devizaforgalmi korlátozások és ezzel kapcsolatosan a behozatal megnehezítésével járó intézkedések nem léptek volna életbe. Ez a felfogás nagyon közel jár a gazdasági liberalizmus felfogásának követelményeihez. E mellett a felfogás mellett tehát nem az egyes iparvállalatok önköltségeit kell elemezni, hanem csupán azt, hogy 1931 óta minő áreltolódások következtek be a külföldön és ezek az eltolódások — természetesen a pengő értékváltozásának megfelelő figyelembevétele mellett — miképpen befolyásolták volna a belföldi ár-