Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Nyugdíjjogosultság elérése előtti elbocsátás

148 rendszerint egybeesnek, sőt a chicane majdnem mindig magában rejti a joggal való visszaélés tényét is, ellenben a joggal való visszaélés fennforoghat akkor is, ha chicanenak a tényállás, vagyis az a körülmény, hogy jogos érdek nélkül egyedül az ellenfél károsítása végett történik valami, nem is forog fenn. Pusztán az a körülmény, hogy a joggal való visszaélés nem csupán a másik fél károsítására történik, hanem a cselekvő fél érdekében is, nem szüntetheti meg az eljárásnak egyébként joggal való visszaélésként való minősítését. A joggal való visszaélés tényállása független attól, hogy a fél jogával esetleg saját érdekében, vagy saját előnyére él és az önérdek követése ugyan bizonyos körülmények között mentesítőleg hathat, esetleg a magatartás labilis értékelése mellett a vitát abban az irányban döntheti el, hogy a magatartást visszaélésnek minősíteni nem lehet, de ez a mentesítés nem szükségszerű és a saját érdekből elkövetett cselekménnyel is megállhat a joggal való visszaélés, amely visszaélés önmagában jogokat keletkeztethetett az ellenfél javára akkor is, ha ez a visszaélés nem chicaneszerűen, nem pusztán az ellenfél megkárosítása érdekében történik. Amikor tehát a Kúria ítélete felváltva használja a joggal való visszaélés kifejezését, illetve a chicanenak szokásos tartalmi körülírását (bár a chicane szót magát jem említi), akkor synonimaként kezelt két oly jogi fogalmat, amelyek csak közeli rokonságot tartanak egymással, de tartalmilag nem esnek egybe. Ha a Kúria korábbi ismételt kijelentéseiben joggal való visszaélést látott a nyugdíjasság elérése előtti közvetlen elbocsátásban, úgy ennek jogi következései nem háríthatók el azzal, hogy visszaélés azért nem forog fenn, mert az alperes nem pusztán az ellenfél károsítására, hanem esetleg saját maga előnyítésére törekedett. B. S. Sodorványok. A legtöbb idegenbe tévedt magánjogi szabályt a pénzügyi jogban látjuk viszont. A közadók kezeléséről szóló 600 1927. P. M. számú rendelet 57. §-ának (15.) bekezdése szerint a fuvarozó törvényes zálogjoga hatályos akkor is, ha pénzügyi végrehajtást vezetnek a fuvarozott tárgyra és a fuvarozó a törvényes zálogjogával terhelt tárgyat nem tartozik kiadni a maga igényeinek kielégítése előtt; ha azonban mégis kiadja, ezáltal törvényes zálogjoga el nem enyészik és elsőbbségre tarthat számot, A szabály persze csak akkor jöhet alkalmazásba, ha transzferálásra kerül a sor. Minthogy ebben az esetben birtokos az állam lesz, összhangban áll ez a rendelkezés a K. T. 411. §-ában foglalt általános szabállyal, amely szerint a törvényes zálogjog csak akkor szűnik meg, ha a fuvarozó a fuvarozott árukat a címzettnek adja ki. A vámjogi törvény (1924: XIX. t.-c.) 79. §-a beszél a nyilvános vámraktárak jogviszonyairól és szabályozza az államnak, valamint az engedélyezett nyilvános vámraktár