Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az 1933. évi magánjogi joggyakorlat főbb irányai

140 lításánál mindig méltányosan figyelembe vette. (I. 432/1932., III. 5007/1932.) A válságjog terén kiemelkedő gontosságunak tartjuk azokat a döntéseket, melyek a moratórium-rendeletek magánjogi hatásait igyekeztek tisztázni. Ezek szerint a transfermoratórium nem akadálya a kölcsönös követelések beszámításának, (V. 2674/ 1931.), illetve a moratórium intézménye nem jelenti a teljesítés: tilalmat, az adóstárs tehát a fizetés ténye ellen kifogást nem emelhet. (I. 8626/1930.) Széleskörű irodalmi vitának vetett végei a Kúria elvi jelentőségű állásfoglalása az effektív valutakikötések hatályosságának kérdésében. Álláspontja szerint a miniszteri rendeletek a külföldi pénznemek forgalmát csak korlátozzák, de ki nem zárják, a teljesítést lehetetlenné nem teszik, csupán elhalasztják, ennek folytán az egyenértéknek pengőben való letétele joghatályos teljesítésnek nem tekinthető. (V. 3526/1932., 2925/1932.) Legfelsőbb bíróságunk tehát a jogelmélet felfogásával egybehangzóan a valutaforgalom szabályozásának ideiglenes és átmeneti jellegét hangsúlyozza. A vagyoni értéknek rendkívüli változása az örökjogi gyakorlatot is súlyos feladatok megoldása elé állította. Most már állandónak mondható az az irányzat, mely a vagyontárgyak értékének aránytalan nagymértékű csökkenése folytán a kötelesrészt is leszállított értékben ítéli meg (I. 848/1932., I. 1206/1932.), a nehézségek azonban az arányszám megállapításánál kezdődnek, különösen azokban az esetekben, amikor a hagyatékot adósságok is terhelik. A bíróság kénytelen ilyenkor a csökkent vagyonértéket és a teljes névértékben fennálló terheket az igazságosság követelményeivel összhangba hozni s a kötelesrészt ily módon kiszámítani. Csak természetes, hogy ezt a műveletet nem a mathematika merev tételei, hanem kizárólag méltányossági alapon végezheti el. Mindaddig azonban, amíg a méltányossági kulcs meghatározásánál irányadó szempontok nem állandósulnak, a gazdasági válsággal kapcsolatos kötelesrészigények a pereskedésnek valóságos melegágyai lesznek. A kötelesrész jogintézményét bírói gyakorlatunk egyéb vonatkozásban erős védelemben részesíti. Az ingyenesség vélelmét kiterjeszti a mostohafiú és az ágyastárs vagyonszerzésére (I. 1132/1931., I. 4901/1930.) és kimondja, hogy csak a kötelesrészes érdekében áll fenn az a jogszabály, amely vagyonátruházás esetén a valóságos ellenszolgáltatást meghaladó értéket ajándéknak minősíti, erre a szabályra azonban az ági örökös nem hivatkozhatik. (I. 3119/1930.) A tehermentes kötelesrész elve azonban nem érvényesül feltétlenül: ha az özvegy illő tartásához a kötelesrész jövedelmére is szükség van, vagy ha a kötelesrészre jogosított a szülőjével kötött szerződéssel jut haszonélvezettel terhelt vagyonhoz, akkor az özvegyi jogot, illetve haszonélvezetet ő is tűrni tartozik. (I. 5344/1930., I. 4218/1930.).