Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az 1933. évi magánjogi joggyakorlat főbb irányai

139 helyzetét úgyis bármikor megszüntetheti. (II. 500/1933.) Ez a felfogás azonban tételes jogunkkal nincs kellő összhangban, mert a törvényhozó nyilván üldözni kívánta a munkaügyi kizsákmányolást is. Legtöbbször a szorultság ismérvei foglalkoztatták legfelsőbb bíróságunkat, mely ilyennek ismerte fel a pénztelenséget, az éhezést és a kilakoltatással való fenyegetést, (II. 6588/1930.) az elárverezett bútorok túlmagas áron való nyombani visszavásárálását, (V. 6692/1932.) de nem egymagában azt a körülményt, hogy a lemondó félnek nagy családja volt. (II. 500/1933.). Elvi jelentőségű annak megállapítása, hogy az egyességek megtámadásának korlátoltsága ellenére is meg van engedve kizsákmányolás címén a hatálytalanítás, de csak „kiáltó" aránytalanság esetén. (II. 5690/1932.) A hosszantartó közgazdasági válság, a pénz vásárlóerejének emelkedése s a javak erős átértékelése a gazdasági lehetetlenülés kifogásának ismét erős aktualitást adott. Szinte jogtörténeti jelentőségű legfelsőbb bíróságunk állásfoglalása, mely szakítva kötelmi jogunk azon ősrégi elvével, hogy az adós fizetőképességéért még vétlensége esetén is feltétlen szavatossággal tartozik, kimondotta: a gazdasági lehetetlenülés a pénzadós részéről is fennforoghat, tehát a bérlő javára is megállapítható. (VI. 149/1933.) A bérleti jog terén azonban e kifogás érvényesítésének szigorú feltételei vannak: csak a rendes felmondással meg nem szüntethető, hosszú időtartamú és nem a válságos időkben létrejött szerződéseknél, (VI. 1581/1932.), továbbá az esetben van helye, amikor a bérlemény bérértéke és a bérösszeg között elviselhetetlen aránytalanság mutatkozik. (Psz. 3929/1933 ) Minthogy a gazdasági lehetetlenülésnek szerződésmódosítás is lehet a következménye, viszont az ítélkezés eme funkciója a szerződési szabadság elvével nehezen egyeztethető össze, igazságügypolitikai okokból helyesebbnek tartanok a nagy tömegeket érintő bérleti jogviszonyokban ennek a kérdésnek tételes szabályozását. Az adásvétel terén a gazdasági lehetetlenülés kifogása még szűkebb térre szorult. Legtöbbször az ingatlanok értékcsökkenésében látják a szerződő felek a gazdasági lehetetlenülés fennforgását, a Kúria azonban rendszerint elutasító álláspontra helyezkedik, mert az ingatlanok értékcsökkenése nem volt oly nagymérvű, amellyel a mai súlyos válságban számolni ne lehetett volna (V. 3418/1932.), illetve mert az értékcsökkenés a vevő fizetési késedelme alatt következett be. (V. 1534/1932 ) Az értékcsökkenés kölcsönösségére való utalással nem engedte meg azt sem, hogy az ingatlan eladója a termény vételár helyett annak a kötéskori pénzegyenértékét követelhesse. (V. 3141/1931.) Legfelsőbb bíróságunk azonban a gazdasági pangást kötelmi jogunk egyéb vidékein, így a kártérítési összeg (VI. 1324/1932.), mezőgazdával szemben az átértékelési kulcs megállapításánál (VI. 2541/1932.), az életjáradék és tartásdíjkövetelések leszál-