Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Az 1933. évi magánjogi joggyakorlat főbb irányai

137 ügyletet megkötnie, mert különben rosszhiszeművé válik és engedni kénytelen a későbbi jogszerző támadásának. Ez már nem jogcímvédelem, mert szóba sem kerül benne az, hogy az első vevő birtokban volna, amely körülmény pedig a Grosschmídi elgondolásnak is elengedhetetlen előfeltétele, hanem oly fokú kiterjesztése a nem telekkönyvezett, sőt a ténylegesség által sem igazolt, perben is vitássá tett kötelmi jogok védelmének, amit szerény véleményem szerint megindokolni csak úgy lehet, ha a forgalombiztonság és telekkönyvi jogszabályaink teljes figyelmen kívül hagyásával a jóhiszeműségnek oly tartalmat tulajdonítunk, aminőt a mindennapi életben egy normál embertől megkövetelni nem lehet. Dr. Reitzer Béla. / Az 1933. évi magánjogi joggyakorlat főbb irányai. Az elmúlt esztendő magánjogi joggyakorlata természetesen szintén a válság jegyében zajlott le. A szűnni nem akaró gazdasági és pénzügyi krízis erősen rányomta bélyegét az ítélkezésre; nemcsak a forgalmi jogügyletek egyensúlyának elbírálásánál, de a tisztára családjogi és örök jogi vitákban is döntő súllyal esett a latba a válság legáltalánosabb következménye: a gazdasági javak értékének erős csökkenése. A javak átértékelése a gazdasági lehetetlenülés kifogásának mind sürübb emelésében jelentkezett. A joggyakorlat azonban ezt a népszerű kifogást nem részesítette egyenlő elbánásban: különböző jogi kategóriákban azt eltérően értékelte. A szorosan vett válság joggal kapcsolatos elvi kérdések (effectivitás, transfermoratórium) is lassan-lassan felkerülnek legfelsőbb bíróságunk ítélőszéke elé. Ebben a vonatkozásban hozott döntések a válságjog nagy bizonytalanságában szilárd alapot teremtettek úgy a gazdasági élet, mint az igazságszolgáltatás munkásai számára. A dologjogi gyakorlatunkat erősen uralták dogmatikai szempontok. A jelzálogtörvény életbelépése előtt szerzett jelzálogjognál a kir. Kúria különbséget tett a tartozék anyagi jogi és a végrehajtási törvényben megállapított fogalma között (V. 170/1932.) és különválasztva a jóvá nem hagyott haszonbérleti szerződésnek kötelmi és dolog jogi következményeit, megállapította, hogy érvénytelen haszonbérleti szerződés esetén is gyakorolható a törvényes zálogjog, (V- 3779/1932.) végül kimondotta, hogy amig a beleegyezés nélkül történt elzálogosításnál az ingó dolog jóhiszemű zálogszerzője csak követelésének kiegyenlítése ellenében kötelezhető a dolog kiadására, addig az érvénytelen jelzálogjog törléséhez a tulajdonosnak minden kárpótlás nélkül feltétlenül joga van. (10. 169/1932.) A zálogjogok között tett ezen megkülönböztetést aggályosnak tartjuk, mert a jelzálogjog megdőlte rendszerint következménye a jogcímet adó ügylet hatályvesztésének, ekkor pedig szabályként az előző állapot hely-