Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - Jogcímvédelem és perfeljegyzés

136 lemmel fordul a telekkönyvhöz, amely beadványról előre biztosan tudja, hogy azt el fogják utasítani. Másszóval a perfeljegyzés intézményének a Tr. 148. §-ban meghatározott hatályát nem maga a pernek telekkönyvi feljegyzése, vagy mondjuk röviden a perfeljegyzés ténye, hanem a telekkönyvi hatósághoz történt ezirányú befolyamodás már megállapítja és a telekkönyvi szerzésre is kiterjedő védelmet minden további nélkül megadja. Megadja akkor is, ha a telekkönyvi hatóság a per feljegyzése iránti kérelmet törvényes előfeltételek hiányában el is utasítja és ezt az elutasítást feljegyezteti. Egészen természetes, hogy ez az álláspont oda fog vezetni, hogy az ingatlan vevője, vagy egyéb kötelmi címen fellépő fél, aki a vonatkozó telekkönyvi tulajdonos ellen tkvi szolgáltatásra kíván jogot szerezni, minden egyes esetben perfeljegyzési kérelmet fog beadni, nem törődve azzal, vájjon ennek törvényi előfeltételei fennforognak-e vagy sem. Perfel jegyzési kérvény beadásával eo ipso megszerzi magának a kérvény benyújtásának időpontjára visszaható hatállyal a rangsor biztosítását éspedig akkor is, ha a kérelmet a telekkönyvi hatóság elutasítja. Mi az, ami ezt a sokat vitatott kérdést idáig juttatta? A jóhiszeműség és rosszhiszeműség fogalmának az a rendkívül tág és labilis értelmezése, amelynek veszedelmességére a témakörben úgy én, mint mások is, nyomatékkal rámutattak (L. különösen Grosschmid Glosszákban olvasható fetjégetéseket). A konkrét esetben mint látjuk a második vevő megbízottja útján megtekintette a telekkönyvet és abból megállapította, hogy abban senki más személy javára oly jog nincsen feljegyezve, amely akadályául szolgálhatna az ő érvényes jogszerzésének. Ez azonban a Kúria álláspontja szerint nem elég. A rendes ember gondossága a Kúria felfogása szerint azt kívánja meg, hogy a telekkönyvi bejegyzések vizsgálata ne csak addig terjedjen, de ezen túlmenőleg az elutasított, tehát telekkönyvileg nem létező tételek mikénti állására is kiterjedjen. Annak, aki ingatlant akar venni, nem szabad tehát megelégedni azzal, hogy meggyőződik arról, miszerint a vele ügyleti kapcsolatba lépni kívánó fél az ingatlannak jogszerintí tulajdonosa, hanem ha elutasított perfeljegyzési kérelem van széljegyezve, fel kell kutatnia a telekkönyvi irattárban az erre vonatkozó aktákat is, át kell tanulmányoznia azok tartalmát és ha olyan adatokat talál, amelyek a legtávolabbi vonatkozásban is támpontot nyújtanak arra, hogy más valaki már korábban szerződött a telekkönyvi jogosulttal és köztük az ügylet teljesítése miatt per folyik, úgy nem szabad neki a tervbevett