Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - A jog tragikuma

131 fizetésleszállitás után felmond, nincs helye annak, hogy a munkavállaló a felmondási időre járó javadalmazást a le nem szállított fizetés alapulvételével követelhesse, amenynyiben megállapítható, hogy a felmondás nem esik a joggal való visszaélés tekintete alá, hanem az a munkaadó helyzete folytán gazdaságilag indokolt volt. (P. II. 5089 1932.) A joggal való visszaélés és — a lakásrendeletekre emlékeztető, a rendes felmondás és rögtöni hatályú elbocsátás között középen álló — indokolt felmondás mint komplementer fogalmak a munkajogban másutt is felbukkannak: — a közvetlenül a nyugdíjjogosultság elkövetkezése előtt történt felmondásoknál. (P. II. 291/1933.; már korábban is, mint pl.: P. II. 1652 1931., Jogi Hirlap, 1933. 388. és P. II. 4525/1931., U. o. 458.) Indokoltnak nyilván olyankor fogja tekinteni a Kúria a felmondást, ha arra vagy a munkaadó saját vagyoni helyzete készteti őt oly módon, hogy megfelelő létszámcsökkentés nélkül üzemét fentartani nem tudná, vagy pedig a munkavállaló tanúsít oly fokban vétkes magatartást, amely még nem éri el a rögtöni hatályú elbocsátáshoz szükséges kötelességszegést; de beállhat a felmondás indokoltsága akkor is, ha a munkavállaló a legkisebb fokban sem vétkes, pl. ha állandó betegeskedése folytán kevésbé szolgálatképes. Hogy ezek a kúriai praxisból levonható elvek összhangban vannak-e avval a másik jogtétellel, hogy a határozatlan időre szóló szolgálati szerződést bármelyik fél bármikor felmondhatja, és hogy az, aki evvel a jogával él, az legalább is az eddigi felfogás szerint jogosan cselekedett, más kérdés. Ez elsősorban az esetek utóbbi csoportjára (nyugdíjjogosultság előtti felmondás) áll, míg a fizetésleszállítást röviddel követő felmondásnál nyilvánvaló a jogellenesség, ha a fizetésleszállítás elfogadása abban az akár hallgatólagos feltevésben történt, hogy a munkavállaló annak árán állását megtarthatja. A részvénytársasági alapszabályoknak az az intézkedése, amely az igazgatósági ülés szabályszerű egybehívásához valamennyi tag értesítését kívánja meg, a társaság intern dolga, amelyet a perenkívüli cégbíró nem vizsgálhat, hanem amely a felügyelőbizottsághoz, a közgyűléshez, végső fokon pedig a megtámadási per bírájához tartozik. Ezt az elvet cégvezető bejegyzésével kapcsolatosan mondotta ki a Pk. IV. 2114/1933. számú végzés. Talán nem helyes, ha bírói gyakorlat alatt mindig a felsőbíróságok gyakorlatát értjük és figyelmen kívül hagy-