Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 3. szám - A jog tragikuma

126 150.239/1933. P. M. sz. rendeletében akként rendelkezett, hogy az adó és illetékügyekben szükséges könyvvizsgálatok ellátására szerződéssel is lehet pénzügyi könyvszakértőket alkalmazni arra, hogy azok adó és illetékügyekben a pénzügyi törvényekben és szabályokon alapuló könyvvizsgálatokat ellássák. Az ilyen könyvszakértők a rendes köztisztviselői státusba nem kerülnek ugyan, mégis állami pénzügyi tisztviselők, akik működésük megkezdése előtt hivatali esküt tesznek. A szerződéses pénzügyi könyvszakértők járandóságait, és a szolgálati jogviszony megszűnésének módját a pénzügyigazgatóság és könyvszakértő között kötendő szerződés szabja meg. Az ezen szerződésen alapuló viszonyból származó jogviták — a jogviszony közjogi jellege folytán — közigazgatási útra tartoznak. B. 1. Bűvészjáték a pénzügyi jogban. — Van-e házadóvísszatérítés, avagy nincs? Az utolsó esztendők során oly bőkezűen engedélyezett 30 éves ideiglenes házadómentesség intézményére rossz világ járja. A pénzügyi kormányzat megváltozott elgondolása szerint ezen intézmény további teljes általánosságban való fenntartásának nincs értelme, mert az egyfelől a kincstárt erősen károsítja, de másfelől a vállalkozó tőkék beruházását is helytelen irányba tereli. Máskép áll a dolog az átalakítási kedvezményekkel. Ezek az átalakítások nem jelentenek helytelen irányú tőkeberuházást és ha kedvezményekben is részesíttetnek, végeredményben ezeknek a kedvezményeknek bevételcsökkentő hatását az ipar foglalkoztatásában rejlő kedvező eredménnyel kellően ellensúlyozzák. Ez a felfogás jut kifejezésre a 178,000/1933. VII. a. P. M. számú rendeltben. Ez a rendelet tartalmazza a 16320/1933. M. R. számú rendelet végrehajtását és a két rendelet együtt adja azt a joganyagot, amelyet az átalakítási adókedvezmények vizsgálatánál ismerni kell. A rendeletek tanulmányozása alapján azonban arra a sajnálatos eredményre kell jutnunk, hogy az eseteknek igen nagy számában a kedvezmények igénybevehetésének csak elvi alapja van meg, de gyakorlati lehetősége hiányzik. A 178.000/1933. számú rendelet 1. §-a 15 pontban adja azokat az eseteket, amelyek az adókedvezmények nézőpontjából kellő átalakításoknak minősülnek. Ez tehát egy részletes esetfelsorolás, amelyben azonban még sem találni megoldást minden egyes átalakítási kérdés tekintetében. A rendelet elgondolása egyébként az, hogy az adókedvezmények engedélyezésének kérdése csak a munkálatok befejezése után döntetik el az illetékes hatóságok részéről. Ha tehát történetesen egy olyan átalakítási kérdés forog szóban, amelyre vonatkozólag a fentebb említett 15 pontban kellően tiszta felvilágosítást nyerni nem lehet, akkor nincsen meg a lehetősége annak, hogy az adóalany elvi előzetes döntést nyerhessen. Az eljáró hatóságok részéről döntés ily esetben is csak úgy provokálható, ha a munka elvégez-