Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Tisztességtelen verseny, gazdasági élet és chícane (executio popularis

106 lék: a tapasztalatlanság és a tisztesség. Az utóbbi eset nem forog fenn akkor, ha akár a csábító, akár az elcsábított még érvényes házassági kötelékben él. Nem jár csábításért kártérítés akkor, ha a viszony ágyassággá fajult. A csábítás elkövetési cselekménye: bizonyos lelki alárendeltség kihasználása. Ezt megteremti a függő viszony — munkaadó és munkavállaló, keresztapa és keresztleány, kántortanító és tejkihordó leány, orvos és páciens, hadisegélyes asszony és köztisztviselő — vagy a házassági igéret. Az utóbbinál azonban a gyakorlat megkívánja, hogy a házassági igéret legyen az oka a viszony megkezdésének. Előadó rátért a jegyszegés és a csábításért járó kártérítés közötti fogalmi különbségre. A kettő találkozhatik ugyan, fogalmilag azonban lényeges különbségek állanak fenn közöttük. A jegyszegés: szerződésszegés, aminek következtében szerződőképesség szükséges hozzá. A csábítás: magánjogi deliktum. Lehetséges jegyszegés csábítás nélkül és csábítás is jegyszegés nélkül. A csábításért járó kártérítés összegének meghatározásánál aból indul ki a gyakorlat, hogy a káröszegnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy ugyanoly arányban javítsa a nő férjhezmenési lehetőségeit, mint amilyen arányban azokat a csábítás ténye rontotta. Megemlítendő a kir. Kúriának az az áláspontja, hogy az intaktság elvesztésének hátránya sülyosan éri a nőt, bármely társadalmi osztályhoz tartozzék is. Felelős a csábító azért a kárért is, amely szülés esetén a szülésből visszamaradt betgség folytán keletkezett munkaképtelenség következménye. Az előadáshoz fűződő vita során az elnöklő dr. Beck Salamon, dr. Székely Lajos, dr. Wagner Lilla, ifj. dr. Szigeti László, dr. Besnyő Bernát, dr. Blau György és dr. Gál Dezső szólaltak fel. Dr. Groák László: „Gazdasági struktúraváltozások kihatása a társasági jogra" címmel január 10-én előadást tartott a civiljogá'ízok vitatársaságában. Az előadás címe jelzi, hogy ezúttal a vitatársaságban nem a tiszta juris prudentiának problémáiról volt szó, hanem közgazdasági vonatkozásokkal telített kérdésekről. Az előadó azzal az ellentéttel foglalkozott, amely a gazdasági életben vezető szerepet játszó nagytőke-koncentrációk valóságos szerkezete és jogelméleti felépítése között mutatkozik. Bemutatta, hogy a modern gazdasági fejlődés miképen távolodott el attól az individuális szemléletű gazdálkodástól, amelynek elvi alapjain áll ma is jogrendszerünk. A gazdálkodás nagy struktúraváltozása gazdaságtani és szociológiai problémák tömegét vetette fel, amelyekben lehetetlen továbbra is fenntartani egy negatív irányú és tisztán individuális szellemű társaságjogi szabályozást. Úgy a részvényjognak, mint a szövetkezeti jognak organikus reformja az előadó szerint elkerülhetetlen, különös tekintettel arra, hogy a reformjavaslatok egyes nagyfontosságú intézményeinek most már nemcsak garanciális szerepet kell betölteni, hanem gazdaságszervezési célokra is felhasználhatók. Kiemelte a K u n c z által is nyomatékosan propagált hites könyvvizsgálói intézménynek és a mérleg-valódiság biztosításának különös fontosságát. A megreformált részvényjog keretében a pénzügyi és gyáripari koncentrációk megfelelő kiépítését és irányítását tartja lehetőnek, amelyben újra megvalósítandó a részvénytársaságnak tőkeakkumuláló, azaz kistökéket nagy produktív-képes tőkékké összegyűjtő